Akik kisereltek meg ongyilkossagot, mi miatt nem sikerult vegul? Hogyan probaltak meg?

Mert nem próbálsz nyitni a világ felé. Magától nem repül a sültgalamb a szádba. Ha barátokat akarsz szerezni akkor ismerkedni kell. Nem muszáj élőben, lehet kezdeni neten is. Énis szívesen válaszolok ha írsz üzenetet amikor ráérek. Kezdetnek ezek a dolgok is jók aztán majd keresel az érdeklődési körödnek megfelelő csoportokat. De az elején a net is megteszi. Nem olyan rossz az, mint sokan előadják. És manapság már nem gáz itt "ismerkedni".

A munkánál meg találd ki mi érdekel. Fejleszd magad addig, amíg bekerülsz egy olyan helyre, ahol azt végezheted, amit szeretsz. Ezis olyan dolog, amihez neked kell a hozzáállásodat megtalálni.

A kapcsola meg majd jön. Azon kár rágódni. Én 23/F vagyok, mindenki azt látja rajtam, hogy milyen jól megvagyok hisz eddig minden célom elértem, jól keresek, elvagyok, DE mégsincs senkim. Próbálkoztam már mindenhol, élőben is , neten is de semmi. Van ilyen. Ezen kár rágódni, attól úgyse lesz jobb. Majd jön valaki. Ha meg nem, akkor így jártam.

Ha nem sikerül, és tolószékbe kerülsz, semmi lehetőséged nem lesz kitörni ebből a közegből.

Sajnos, ha önveszélyes, magáról gondoskodni nem tudó mentális betegnek nyilvánítanak, akkor azt már nehéz visszacsinálni. Gyámság alá kerülsz, nem vehetsz fel hitelt, nem vehetsz magadnak házat, nem vezethetsz, szerezhetsz jogosítványt. Mint egy gyerek.

Én több doboz gyógyszert vettem be, különbözőeket, amik végül semlegesítették egymást. Ki se derült, pár nap alatt kiürült a szervezetemből. Annyira nem figyelt rám senki, hogy nem vették észre, hogy nem alszom, folyton remegek és hatalmasak a pupilláim. Persze a szándékomat se sejtették, meg az sem tűnt fel nekik, hogy évekig hánytattam magam. Akár narkós is lehettem volna, de azt mindig elkerültem, mert nálunk is mindenki ivott. Én próbáltam olyan tiszta lenni, amennyire csak lehetett. Kívül-belül...

Miért derülne ki? Már nem bántásból, de szerinted ki foglalkozik egyfolytában azzal, hogy lejárasson téged? Nem egy Hollywoodi sztár vagy. Mg ahogy szokták mondani minden csoda 3 napig tart. Azoknak a nagy része, aki cikizett szerintem már azt se tudja, ki vagy.

Az igaz barátokat meg nem érdekli mások véleménye ahogy a pasidat/barátnődet se érdekelné ha szeret téged. De ha nem adsz senkinek esélyt, akkor nem is lesz senkid. Ha folyton egy barlangban bújkálsz mégis hogyan érjenek el?

A szex meg egy olyan párral aki szeret, úgyis menne. Mert örömet akarnátok egymásnak okozni és ezért átszakadna benned is a gát. Nehogy azt hidd, hogy mások olyan hú de nagy szexistenek. A ráunás meg bármikor megtörténhet de ugyanúgy az is, hogy elüt egy autó. Akkor mostmár az utcára se mész ki?

A bizalom meg nehéz, de ha nem adod meg senkinek az esélyt, akkor senki nem fogja tudni bebizonyítani neked, hogy veled/melletted akar lenni. Persze, lesznek pofonok, sok, mármint sokkal több, mint gondolnád, de van ilyen.

Osztálytalákozón én se voltam sose és? Akinek az élete érdekel megkérdezem tőle a többi meg kit izgat? Bánom is én, hogy XY mit csinál jelenleg.

Az meg, hogy szégyenled miért baj? Mindenkinek van olyan dolog az életében, amit szégyenl. De még mindig becsületesebb az ha felvállalja, mintha elfutna előle.

Én például szégyenlem azt, hogy béna vagyok a nők terén. Mármint olyan szinten, hogy kb 5 értelmes mondatot nem tudok velük beszélni. Ez szégyen, elfogadom. De emiatt nem fogok a kardomba dőlni. Persze, könnyebb lenne az élet ha egy nagy csajozógép lennék, de ha nem megy akkor nem megy. Majd hátha lesz valaki aki ad egy esélyt. Ha meg nem, akkor ez van. De ezen kár őrlődni.

Az élet így működik, ha minden cselekedetünkről tudnánk, milyen végkifejlete lesz, akkor hol maradna az élet lényege? Akkor csak gépek lennénk nem emberek.

Az élet pedig a megaláztatásról és egymás lejáratásról szól manapság Ezzel együtt kell élni. Lehetsz bármilyen okos, csinos, kedves, vicces, sikeres. Mindenki csak a hibáidat fogja felhozni, amikor csak lehetősége lesz rá. Mert ez a 21. század. Egy munkahelyen is, hiába dolgozol le 5 évet hiba nélkül ha reggel először az ott eltöltött időd alatt lekésel egyből lebasznak. Pont azért, mert ennyire tartják manapság az emberek a másikat. Csak a rosszra emlékeznek a jó dolgokra sose. Ezért kár ezen rágódni. lényeg az, hogy mindig tanuljunk a hibákból.