Hogyan jöhetnék rá, hogy borderline személyiségzavarom van-e?

Hát, ezeket a tüneteket vettem alapul, bemásolom, zárójelben lesz a saját megjegyzésem:

- Kétségbeesett erőfeszítést tesznek a valós vagy képzelt elhagyatás elkerüléséért. (Ez igaz, volt már, hogy egész fura dolgokkal próbáltam megtartani valakit, akit szeretek)

- Interperszonális kapcsolataik instabilak és intenzívek, az idealizálás és a lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemző rájuk. (Intenzívnek nem mondanám, de az összes többi igaz)

- Identitászavaruk van, tehát kifejezetten és tartósan instabil az önképük vagy az önértékelésük. (Igaz, egy nagy senkinek tartom magam, semmi önbizalmam nincs, ezt mások is szokták mondani)

- Impulzívak, és legalább két potenciálisan önkárosító vagy önveszélyeztető cselekedetet követtek el az alábbi területeken: költekezés, szex, szerabúzus, gondtalan autóvezetés vagy falás. (Nem tudom, hogy az, amit én csinálok, az még normális-e, vagy már ide tartozik, de ha igen, akkor falás és költekezés)

- Jellemző rájuk az ismétlődő szuicid viselkedés, továbbá erre utaló gesztusok, fenyegetés vagy önsértő viselkedés érzékelhető. (Ohh, na ez nagyon igaz. Többször is próbáltam már öngyilkos lenni, illetve minden pillanatban ezzel "poénkodok" önirónikusan)

- A jelentős hangulatváltozások miatt érzelmileg instabilak, ami könnyű ingerelhetőségben vagy szorongásban egyaránt megnyilvánulhat. (Úristen, na ze a másik, ami nagyon igaz. Nagyon érzelmes vagyok, mindent a szívemre veszek, és azt is rengetegszer megkaptam már másoktól, hogy túlérzelmes vagyok. Én eddig betudtam annak, hogy rák vagyok, illetve a depressziónak, mert az vagyok. És ha megbántnak, van, amikor elsírom magam, van, amikor elkezdek hisztizni, és kiabálni a másik személlyel.

- Mindez rendszerint néhány órán át tart, és csak ritkán áll fenn néhány napnál tovább. (Ha itt a hangulatingadozásra gondol, akkor az is megvan. Bár van, amikor több, mint pár napig tart.)

- Krónikus ürességérzés jellemző rájuk. (Ezt is a depresszió tüneteként kezeltem eddig. Szerintem mostanában nem nagyon volt ilyen, de 1-2-3 hónappal ezelőtt rendszeresen úgy éreztem, hogy nem érzek semmit. Csak vagyok, de minek. De még az se.)

- Nem megfelelő a haragkezelésük, illetve a harag kontrollálása nehézségekbe ütközik. Ez gyakori dühkitörésekben, állandó haragban, ismétlődő verekedésben egyaránt megnyilvánulhat. (Verekedni nem szoktam, továbbra sem vagyok rossz ember, meg idegenekkel se szoktam kiabálni, de ha valami ismerős felba..sz, vele igen)

- Átmeneti, stresszhez kapcsolódó paranoid gondolatok vagy súlyos disszociatív tünetek jelentkeznek náluk. (Hát, bevallom, ez fogalmam sincs, hogy mit jelent)

Elégé megijedtem, amikor ezeket elolvastam, és rájöttem, hogy az összes igaz rám. Meg amit nem említenek a felsorolásban, de szerintem említésre méltó, hogy nagyon ellentmondásosak a gondolataim, érzéseim. Erre már régen rájöttem, csak nem tudtam hova rakni. Pl az, hogy egy senkinek tartom magam, és még a kutyának se kellek, de ha mondjuk esetleg lenne kapcsolatom, akkor ki lennék békülve azzal a gondolattal, hogy megcsalnak, mert egyáltalán örüljek, ha hozzámszólnak. Viszont egyszerre érzem azt is, hogy nem vagyok hajlandó a továbbiakban megalázni magam valaki miatt, és egy fiú után se fogok futni, egyik se ér ennyit. Illetve én vagyok az egyetlen a munkahelyemen, aki kiáll magáért, ha ba...szogatják.

Ami miatt nem gondolom, hogy borderline-os lennék, az az, amit fentebb írtam, hogy az ilyenekből lesznek a gyilkosok, meg a bűnözők, és én az ilyeneket nagyon elítélem, és egy időben bűnügyi dolgozó szerettem volna lenni.