Nem tudom többé megjátszani magam, rossz ember lettem?
Tini koromban jól eltitkoltam a mentális betegségemet. Mindig mosolyogtam mások jelenlétében, mert nem akartam, hogy valaki olyan rosszul érezze magát, ahogyan én. Boldoggá akartam tenni mindenkit, úgyhogy nevettem, pedig legszívesebben zokogtam volna.
Az utóbbi pár évben viszont kicsúszott a kezemből az irányítás. Kidobtak az egyetemről, nincs munkám, bezárkóztam, már nem beszélek senkivel. Félek, hogy mindenki haragszik rám, amiért nem keresem a barátaimat, emiatt egyre nehezebb rávennem magam, hogy szóba álljak bárkivel. Még a férjem jelenlétében sem bírok mosolyogni. Nem akarom, hogy ilyennek lásson, nem akarom, hogy szomorú legyen miattam. Mi változott, hogy nem bírom már tettetni sem az örömöt? Néha annyira rossz minden, hogy csak kiabálok, sírok de ha már sírni sem tudok akkor megütöm magam... ilyenkor visszahallom, amit az apám mondott, hogy megérdemlem a szenvedést, hiszen Jézus is sokat szenvedett értünk.
A napjaim többségében csak fekszem az ágyban és azt remélem, hogy nem fogok többé felkelni. Nem érdemlem meg az életet. Csak a halálra tudok gondolni, mintha egy csapdában lennék. Félek. Gárdonyi Géza azt írta: "A rosszkedvű ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvűek élnek. Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elítéltek."
Nem akarok ilyen ember lenni. A legborzasztóbb, hogy folyamatosan bűntudatom van egy régi dolog miatt. Nem tudom megbocsátani magamnak.
Voltam orvosnál a bajaimmal 2-3 évvel ezelőtt, de azt mondta, hogy nem tud segíteni, ha meg akarok halni, az szívem joga. És azóta még amiatt is bűntudatom van, hogy nem merem megtenni. Csak a párom van már nekem, senki más. Nem akarom megmérgezni az életét.
válasza:Szia, en is most költöztem külföldre, munka még nincs, tanulás nekem is abba maradt... párom az egyetlen, de már en érzem magam rosszul, amiatt, hogy boldogtalan vagyok. A nap nagy részében próbálom magam kiimádkozni az ágyból, aztán a nap hátralevő részében mindenért szo szerint nyaggatni kell magam, higy ne csak üljek és bömböljek. Nekem is nagyon sok sérelmem van a múltból barátok elhagyása miatt is.
Figyelj, ami nekem segít, azt te is meg tudod tenni. Két éve ott hagytam a pszichológusom, mert semmit nem segített. Na most itt megkerestem googlen a legjobb ertekelesu pszichológusokat, és most járok az egyikhez. Lassan, de segít. Már csak a tudat is, hogy valaki aki ezt tanulja egész életében, aki már hallott mindent amit en elmondok neki, segít nekem. Aztán YouTubeon elkezdtem nézni videókat, hogyan helyettesítsük a negatív érzéseket pozitivval. Kiírom magamból ami bánt minden este. Ma már úgy elek, hogy azt értékelem ami van jelen pillanatban az eletemben, és nem más után sóvárgok. Azóta sokkal stabilabb a lelki állapotom.
Most fogok menni fodrászhoz, ruhát venni, hogy kívülről is elinduljon változás.
Neked is rengeteg idod van, pont mint nekem. Még ha bele is rokkansz, ma szépen kikelsz az ágyból, keresel orvost, addig addig keresel, amíg találsz egy olyat akit kedvelsz is. Utána menj el uzeltbe, vedd meg a kedvenc reggelidet, és alapanyagokat főzni. Apránként foglald el magad, hidd el nem lesz idod túlgondolni. Miutan főztel, ülj le a kanapéra, nézd meg a kedvenc filmed. Utána sétálj egy naagy kort az utcákon.
Kérlek ezt tedd meg, aztán írd le, hogy ment, hogy érzed magad. En is pont így vagyok, mint te, legyünk jobban együtt. :)
válasza:A legnagyobb baj itt szerintem az, hogy úgy szeretnél jobban lenni, hogy a fájdalmat nem akarod megélni. Velem is ugyanez volt. Ahogy írod, sosem mutattad, ha szomorú voltál, ha bántott valami, folyton mosolyogtál. Az, hogy eltitkold amit mindig is éreztél, és nem az igazi arcodat mutatod másoknak (nem tudom mi történt gyerekkorodban, milyenek voltak a családi körülmények, de biztosan meg volt rá az okod, hogy ezt "tanuld" meg, ez egy rossz mintha, amiből ki lehet tanulni), olyan szintű energiát emészt fel, hogy most talán furcsa a számodra, miért dől össze most minden. Pedig ez azok alapján amit írsz, teljesen normális. Sajnos. És ebből - ahogy én észrevettem - csak az a kiút, ha igenis belemész a fájdalomba. Ha nem akarod azt mutatni többé, hogy nincs semmi baj. Én sem akartam depis lenni, bűntudatom volt amiatt is, ha sokat sírtam, de igazából megvolt rá az okom. És mióta elfogadom azt, hogy nincs minden rendben, azóta sokkal könnyebb.
Ha szeretnél beszélgetni, írj nyugodtan. N/26
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!