Social anxiety? Valakinek van még? Mit lehet tenni ellene?

Lassan három éve küzdök ellene. Kicsit hasonló helyzetben vagyok, mint te. Baráti körben felszabadult vagyok, de amint bekerül egy ismeretlen személy a baráti körbe egy alkalomra, teljesen vége mindennek, a személy jelenléte miatt még barátaim ottléte sem segít. Egyedül amúgy sehova se megyek, vagy apa visz iskolába, vagy barátnőm kísér busszal, ahol szintén szorongok, nem számít, hogy mellettem van, csak így legalább ki tudok mozdulni, mert nem leszek azonnal rosszul. Az orvoshoz, vagy hivatalos helyekre is kísérni szoktak. (Viszont az ügyeket már egyedül intézem, ha ott vagyunk.) A városban is elsétálgatok velük, de ettől függetlenül mindig magamon érzem mások tekintetét, meg hogy összesúgnak mögöttem, stb. Idegennel telefonálni nem tudok, családtaggal sem, ha éppen az utcán vagyok. Mások előtt nem tudok enni, csak 1-2 nagyon közel álló személy van, akik előtt igen, de vannak olyan nem túl közeli barátaim, akik előtt még inni/rágózni sem merek. Az osztállyal jól kijövök, elbeszélgetek velük, de kiállni eléjük például verset mondani nem tudok. Az iskolában még a vécére is ki kell kísérni, pedig a teremmel szembe van. Boltban fizetni nem szeretek, nyilván tudok és szoktam is, de olyan suta vagyok, hogy hánynom kell magamtól. Viszont a meglepő az egészben, hogy magabiztosan tudom magamról, hogy jó a beszélőkém, meggyőző és határozott vagyok, ha úgy van, vészhelyzetben azonnal reagálok és intézkedek. A felnőttek szerint nagyon diplomatikusan és megfontoltan beszélek, mégis olyan, mintha ez természetes lenne nálam. Szilveszterkor egy barátomért el kellett hívnom az apukáját, akivel soha nem beszéltem még, mégis mikor felhívtam, úgy beszéltem vele, hogy mindenkinek leesett körülöttem az álla. Az iskolai prezentációimat is sikeresen adtam elő eddig amúgy, azt leszámítva, hogy belülről haldokoltam közben. Egyszer voltam az éven felszólítva verset mondani, és elkapott a sírógörcs, mert tudtam a verset, de nem mentem ki, és egyest kaptam. Óra után beszéltem a tanárral, és megengedte, hogy leírjam neki lapra, azóta így oldjuk meg, vagy pedig neki mondom el csak, sajnos nem minden tanár ilyen megértő. De ha matekon ki kell mennem a táblához, valamiért nem idegeskedek, lehet azért, mert egyformán buták vagyunk hozzá az osztályból...:D Viccen kívül, nagyon jókat szoktam kint alakítani, eddig csak ötössel mentem vissza a helyemre, pedig a dolgozataim a hármas-négyes szinten vannak.

Amúgy ez az egész dolog egy megalázás miatt alakult ki nálam, és nagy traumaként éltem/élem meg, mert az egész előtt színjátszós voltam, minden rendezvényen részt vettem, verset, prózát mondtam, szerepeltem, már egészen pelusos korom óta "tündököltem", és ilyen irányban is készültem tovább menni (dráma tagozatra), csak hát az élet közbeszólt.

Amúgy semmilyen gyógyszert nem szedek rá, meditációs és légzésgyakorlatokkal, valamint illóolajokkal és füstölőkkel próbálok tenni ellene, amik az idegcsakrákra hatnak. Jó megoldás még a "nevezz meg magad körül öt dolgot, amit látsz, négyet, amit meg lehet fogni, hármat, aminek hallod a hangját, kettőt, aminek érzed az illatát és egyet, aminek van íze, gondold végig a funkciójukat, hogyan készültek, mit jelentenek számodra, találj ki velük egy kis történetet, legyél te a főszereplő", ez azért jó, mert feladatot adsz az elmédnek, és ezen fogsz agyalni, nem lesz lehetőséged arra gondolni, amitől pánikolsz.

16/L (szívesen beszélgetek veled amúgy, meg is hallgatlak privátban, ha van még valami, amiről szeretnél beszélni)

Nekem is van.

Már régebbi a kérdés. Te hogy vagy most?