Mit tennétek ha ilyen lelki állapotban lennétek mint én? 32 N

Tudom hogy már nagyon unjátok az ilyen kérdéseket. De úgy érzem magam mint egy élő halott. Belefáradtam a szegénységbe, a sikertelenségbe, a sorstalanságomba, mindenbe. Semmi pozitív hatás nem ér. És észrevettem hogy rettenetesen hiányoznak pont azok a dolgok, amik löketet adnak legalább. Mindenki kap néha-néha egy mosolyt, egy jó szót, de én semmit végképp. Nagyon lesújtó ez a hatalmas szomorúság, amit érzek. Itthon nem kell dolgoznom, viszont nagyon rossz hatással vannak rám. Anyámékkal lakok, de úgy érzem megfolyt ez a helyzet. A gerincem miatt nem birok dolgozni, kibírom valahogy nagy keservesen. Igaz, itthon nem kell dolgoznom, viszont pszichikailag nagyon megvisel, hogy nem vagyok emberek közt. Nincs kihívás, se semmi magánélet-nem a szexre gondolok, hanem semmi magánszféra végképp. Most tél van emiatt egyrészt jó, hogy nem kell a fagyban-jégben kora hajnalban kelni, meg minden, ez igaz, de lelkileg totál lehúz ez a helyzet. Ti mit tennétek? Azt hiszem tavasszal megint megyek valami munka után mert nem bírom itthon. Bár depressziósan fel sem vennének, de el szoktam titkolni, különben nem vennének fel egyáltalán. Erős depressziós vagyok, öngyilkos jelölt évek óta. A gerincem meg totál káros. Mit tennétek a helyemben? Inkább a munka, vagy inkább itthon kínoztassam magam? Egyébként itt a környéken nincs lehetőségem, más városba messze itthontól kell mennem, munkaszálló idegenekkel-akik egyből kikapnak rajtam, észreveszik egyből a gyenge lelkivilágomat. Hacsak egy hónap múlva nem mennék valami lakbérbe, és úgy járnék el melóba. Melyiket választanátok? Én egyiket sem birom már pszichikailag de itthon rettenetesen rossz. A munkába persze meg kell fizikailag is felelni, eljátszani hogy okés vagyok, minden rendben. Tanács?