Megtennétek, ha a helyemben lennétek? Ha nem, hogyan állnátok fel, hogy hasznosak maradjatok?

El kellett költöznöm tőlük - hova költöztél? Megint nem tudsz oda?

Bocsánat, ha nagyon anyagias a kérdés, de a nagyszülők halálával keletkezik két lakható lakás?

A helyzet nehéz, de attól még ne legyél öngyilkos, mert majd kialakul, csak most ilyen rossz. Az alkoholista apád egyértelműen, teljes egészében felejtős. Teljesen. Az anyád is, amíg ezzel a pasival él. Nem marad más hátra, mint dolgozni, olyan munkahelyen, ami fizet, esetleg még másodállást is vállalni, kivenni a legolcsóbb albérleti szobát, tanulni és függetlenül élni. Aztán majd valahogy alakul, mondjuk, jobb képzettséggel többet tudsz keresni vagy találsz egy társat.

Végigolvasva és végiggondolva kétszer a leírásodat, szerintem ez a kulcsmondat:

"Mindkettőnek elkél a támogatás, de én ehhez szörnyen kevésnek érzem magam."

Neked valószínűleg furcsán (vagy még inkább keményen) fog hangzani, de az a helyzet, hogy NEM TE VAGY A FELELŐS a szüleidért, NEM KELL erődön felül támogatnod őket.

Pláne, hogy az apád alkoholista és játékfüggő is egyben. - Az egyetlen, amit esetleg megpróbálhatsz, hogy kezdeményezed a gyámhivatalban a cselekvőképességének a korlátozását vagy teljes kizárását. Az indok elég erős szerintem: veszélyezteti a saját egészségét és anyagi biztonságát is, azaz nem képes a saját ügyei vitelére.

Előtte megpróbálhatsz vele beszélni, hogy vállal-e egy elvonót (vannak jó kis szanatóriumok országszerte, TB-sek, egyháziak és alapítványiak is), vagy legalább egy ambuláns kezeléssorozatot (pl. a TÁMASZ a Honvédban), de valószínűleg nemet fog mondani. - Bár ha már látja, hogy komolyan gondoltad, akkor lehet, hogy belemegy.

Anyukáddal szintén megpróbálhatsz beszélni, gondolom, nem létszükséglet két helyen dolgoznia.

De nagyon fontos, hogy tudd, hogy a döntés az Ő KEZÜKBEN van, és azért te semmilyen módon nem vagy felelős. Sem azért, hogy utána mi lesz velük.

Szóval szerintem ezt a lelki terhet kellene letenned, elengedni a dolgot. Tudom, hogy rohadt nehéz.

Átmentem hasonlón: éveken át támogattam az arra cseppet sem méltó anyámat, mert azt hittem, hogy azt úgy kell, meg a szomszédoktól is megkaptam, hogy "mégiscsak az anyád". Nagyon fel kellett nőnöm ahhoz lelkileg, hogy rájöjjek/elfogadjam, hogy NEM vagyok köteles erre egyáltalán; és ezután is még időbe telt, mire _tényleg_ el tudtam engedni ezt belül.

Sajnos az van, hogy felnőtt emberek, parancsolgatni nem lehet nekik; viszont azt sem lehet, hogy az ő xar döntéseik miatt mások szívjanak. Épp elég részét tették már tönkre az életednek (éveket, ha jól értem), nem kell még többet.

Kezdj új életet, építsd újra a lelkedet, gyógyulj meg a sérüléseidből, amiket a szüleid okoztak. Ha gondolod, megpróbálhatod pszichológus segítségét is igénybe venni - bár én nem bíznék bennük, de a saját életedben te döntesz.

#2-ra reagálva és a helyzetedbe beleképzelve magamat, persze, papíron ott a megoldás, gyámügy, rehab, amit akarsz. De szerintem neked ehhez jelenleg nincsen elég lelki erőd, ami teljesen érthető. Beszélni a szülökkel persze egy jó kiindulási pont, csak sokszor nem kivitelezhető. A szüleid állapota a nagyszüleid állapotával párhuzamosan romlik, ugye?

Van egy pont, amit a kettes is leírt és szerintem ott a válasz, nekem is ez segített rengeteg esetben. A flegmaság. Na de hogy értem ezt: meg kell értened, hogy vannak dolgok, amiket nem te döntesz el és (még ha úgy is akarják mások) nem a te felelősséged. A szüleid helyzete, bármilyen szívfacsaró is, nem miattad alakult ki. Te itt egy passzív elszenvedője vagy a történetnek és nem igazán voltál eddig képes elszakadni a "cselekményszáltól". Nekem az jelentette a megkönnyebbülést, hogy elfogadtam azt, hogy nem én tehetek a dolgokról, még ha sokan rám mutogattak is. Ez egy kulcsfontosságú változás a hozzáállásban: CSAK AZZAL FOGLALKOZZ ÉS AZT VEDD MAGADRA, AMINEK A KIMENETELE VALÓBAN A TE KEZEDBEN VAN. Minden mást próbálj meg kiszűrni a mindennapjaidból. (Az ilyen emberekrt hívják sokan s**gfejeknek és bunkóknak, de hidd el hogy ez egy rohadt jó trükk, csak gyakorolni kell)

Egyébként úgy érzem,hogy nincs senki, akivel komolyabban megbeszélhetnéd a szitut. Olyan embert ajánlok, akiben megbízol és ismer téged és a környezeted is, mert tőle kaphatod a leghatékonyabb választ. Ne állj be a szüleid mögé a haldoklók sorába!