MILYEN A FELNŐTT ÉLET?

Gyerekként sokkal jobb (persze ez sok mindentől függ, nyilván van, akinek rossz a gyerekkora, felnőttként pedig megtalálja a saját közegét, "végre kiteljesedht", meg stb., de én ilyenről igazából még csak olvastam, de akiket személyesen ismerek, mind visszamennének szívesen a gyerekkorukba.), de ez nem tarthat örökké. Nekem pl nincs kimondottan hobbim, de amióta találtam barátokat, már nem vagyok egyedül, nagyon sokat beszélgetek velük. Párom nincs, de belefáradtam már, hogy keressek, most egy ideig jegeltem is ezt a témát, elegem van, de nem vagyok tőle boldogtalan. Valószínű mindenkinek annyira jön össze az élet, amennyit belefektet. Én pl elég lusta vagyok ilyen téren, biztos mások jobban tepertek, azért jobb nekik. Csak ugye gyerekként nem kellett soha "teperni", meg kb megdolgozni sem kellett semmiért, szinte készen kapta (vagyis én) az ember a barátokat, a közeget (még ha nem is volt felhőtlenül jó, pl egy adott iskolai osztályban), a következő célt (jó legyen a félévi bizi, sikerüljön a németverseny, vegyenek fel a gimibe, stb), most meg vagy kitűzöl célokat magad elé, vagy nem, bele se szól senki, de segíteni se segít senki, az egész csak rajtad áll, ez a nehéz benne. Azaz biztos van, akinek más a nehéz benne, de nekem ez, mindenről magadnak kell gondoskodni, és itt nem a tej-kenyér-villanyszámla-stb dolgokra gondolok, hanem az érzelmi szükségleteid kielégítését célzó dolgokról, mint szociális kapcsolatok, értelmes életcél, érzelmi biztonságot adó dolgok megtalálása, megtartása, és minden egyéb.

#11 vagyok, 28/N, az lemaradt:)