Lányok, Fiúk! Csak én érzem soknak, vagy tényleg rengeteget kell dolgozni és a felnőtt embernek nincs ideje élni?

Mindenkinek 24 órából áll a nap. Aki dolgozik 8-9-et, a "kötelező" 7-8 óra alvással együtt már 15-17 el is telik belőle. A maradék 7-9-ről lehet eldönteni, hogy mi a fontosabb az egyén számára. (Persze kivétel a hétvége meg a szabadság ideje; ill. minden nap elmegy valamennyi idő a tisztálkodásra, étkezésre, házi munkára, esetleges utazásra is.)

Szóval a hivatkozott mondás (mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen) úgy értendő, hogy a lehetőségeken belül. Pl. eldönthetem, hogy hétfőn az x óra tényleges szabadidőmben olvasok és zenét hallgatok, vagy a haverokkal lógok, kedden koncertre megyek vagy befejezem végre az ezer éve félbehagyott könyvet, ilyesmik.

Illetve van egy másik olvasata is a mondásnak, mert kifogások kezelésére is szokták használni - mert ha valakinek valami tényleg fontos lenne, akkor szakítana rá időt a kifogások helyett.

Szóval nincs "kulcs", max. annyi ráhatásunk van, hogy valahogy megoldjuk, hogy több szabadidőnk legyen, pl. csak 6 órában dolgozunk, vagy olyan kötetlen munkaidősben, amivel kevesebb idő alatt is meg lehet keresni a szükséges összeget.

"Felküzdöttem magam oda, hogy fűtött irodában dolgozom öltönyben, tehát nem kell azért a munkahelyemen szenvednem."

A mai kor rákfenéje. Mindenhez távirányítót használunk, aztán nem győzzük tekerni a szobabiciklit, hogy a felkínálkozó kilókkal megküzdjünk. Fűtött irodában dolgozunk, aztán a kevéske szabadidőnket sportra fordítjuk, hogy ne patkoljunk el negyvenévesen.