Öngyilkos akarok lenni! Élet ez így?

Generálom magamnak a problémákat, nem végzem el magam körül a feladatokat, lassan ellep az, hogy egyszerre összejön minden. De nem tudom csinálni, mert egy lusta senki vagyok. Annyira gyűlölöm magam. Persze okkal kapom sorra a szidásokat, akkor meg összetörök, és méginkább semmi kedvem. Se élni nincs kedvem. Bármi történik, sose jó. Traumák, stressz, magány, minden! Összeroppant az egész, az egyetlen tervem ebből való menekülés, de olyan nincs ezért inkább öngyilkos akarok lenni. Nem én vagyok az az ember aki az életee érdemes, mert életképtelen vagyok. Nem akarok küzdeni, amúgy is semmi örömöt nem várhatok csak a nyomor..

Egyáltalán nincs már semmi életkedvem, de semmi. Folyton kapom a megalázást minden irányból, ők is örülnének, ha nem lennék.

Láttam én már eleget ebből a világból ahhoz, hogy ne akarjak egy percig se itt maradni, undorító az egész, bánom, hogy ember vagyok.

Már két hónapja szenvedek csak, semmi értelmem nincs. Minden nap úgy kelek fel, hogy majdnem sírok, mert felkeltem. Számomra nincs az életnek értelme. Nem kell itt azt mondani, hogy találd meg az apró örömöket. Én kerestem, de csak mégszomorúbb leszek tőle.

Mindentől gyomoridegem van, egész nap sjnálni tudom csak magam. Annyira rossz minden, nem tudom elviselni tovább. Örülne mindenki, ha nem lennék. Nem vagyok se hasznos, se okos, se ügyes, nem tudok helyt állni, mert lusta vagyok. Elrontottam az egészet, nem tudom már visszacsinálni. Közben eltapos minden és mindenki. Próbáltam küzdeni, nincs semmi értelme. Semmi jövőképem nincs, reménytelen. A holnaptól is félek. Kudarc leszek, tudom

Problémát generálok.. vagdostam magam..a hegek ott vannak, ki tudja meddig. Persze, hogy rejtegethetem. Nehéz így egyuüttélni a dologgal. Újra vagdosni akarom magam, ha látom. Nem lehetek pólóban, stb

Egy szóval nem akarok élni. Amúgy is egy senki vagyok. Csak a rosszat kapom.

Kétszer próbáltam megölni magam eddig. Senki nem tud róla.