Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Úgy érzem nem bírom tovább....

Úgy érzem nem bírom tovább. Mit tegyek?

Figyelt kérdés
Először is el szeretném mondani, hogy igen még kamasznak számítok pár hónapon belül leszek 17 éves. Sajnos a problémáim már elég korán (12 évesen) elkezdődtek. Akkoriban csak azt éreztem, hogy mindig nagyon szomorú vagyok, később átalakult egyfajta pánikká, hogy miért érzem magam mindig ennyire rosszul és emiatt sokszor tehetetlen dühöt éreztem, amit vagdosással csillapítottam. Ez a vagdosásom 14 éves korom közepéig tartott körülbelül, amikor rájöttem, hogy semmit nem segít. 15 éves koromban a folytonos üresség érzésén felül elkezdtem hánytatni magam, mert undorodtam magamtól, és úgy éreztem az emberek jobban elfogadnak majd, ha lefogyok. A várt hatás meg is történt 10 kiló le is ment rólam, ami persze nagyon hamar visszajött azzal, hogy abbahagytam a napi 3x-i purgálást. Jelenleg, ahogy említettem majdnem 17 vagyok és úgy érzem darabokra vagyok hullva. Képtelen vagyok beleszeretni bárkibe is, pedig mérhetetlen vágyat érzek arra, hogy legyen mellettem valaki, de ahogy meg lenne a lehetőség, hogy közel engedjem magamhoz, ellököm. Mostanában (az elmúlt 5-6 hónapban) teljesen elzárkózóm az emberek elől. Alig vannak barátaim, és félek, hogy őket is hamarosan el fogom veszíteni , ha így folytatom tovább. Most már nem érzek tehetetlen dühöt, se szomorúságot. Egyszerűen kiüresedtem. Lehet, hogy valaki nevetségesnek találja ezt egy 16 éves lány szájából, de sajnos ez az igazság. Fásult vagyok, semmi nem tesz boldoggá, és el vagyok szigetelődve mindenkitől. Ma egyszerűen képtelen voltam bemenni az iskolába. Egész nap csak járkáltam a házban, mint egy szellem és folyamatosan elsírtam magam a legjelentéktelenebb dolgokon. Nem tudok koncentrálni semmire, nem fog az agyam, tompa vagyok. Nehezen alszom el és alig tudok felkelni. Minden napom egy kész rémálom. Sokszor vannak öngyilkossággal kapcsolatos gondolataim. Egyre többször fordulok alkoholhoz, mert az segít az elalvásban.Nem azt az életet élem, amit szeretném, de egyszerűen képtelen vagyok változtatni és úgy érzem már nincs erőm, se akaratom változtatni. Úgy érzem egyre nehezebb felkelni reggelente.

2018. nov. 29. 20:10
 1/9 anonim ***** válasza:
100%
Anyádék merre voltak az elmúlt 5 évben?
2018. nov. 29. 20:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:

"...de ahogy meg lenne a lehetőség, hogy közel engedjem magamhoz, ellököm."

"Mostanában (az elmúlt 5-6 hónapban) teljesen elzárkózóm az emberek elől."

Ez a két kulcsmondat. Amíg ellököd magadtól azokat, akik segíteni akarnak, ne is várj változást. Ha téged közösítenének ki, akkor más lenne a helyzet, de te zárkózol el...

2018. nov. 29. 20:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
Holnap ne maradj otthon: menj orvoshoz, és mondd el neki mindezt.
2018. nov. 29. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 A kérdező kommentje:
Azt hogy ahogy meg lenne a lehetőségem, hogy közel engedjek valakit, azt párkapcsolati téren értettem. És ez azért van, mert az utóbbi időben képtelen vagyok viszonozni az érzéseiket.
2018. nov. 29. 20:35
 5/9 anonim ***** válasza:
A tüneteidet szépen leírtad, de a lényeg kimaradt. Mi az ok? Mi okozza mindezeket?
2018. nov. 29. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 A kérdező kommentje:
Már több éve próbálom megérteni magam, de egyszerűen sehogy sem találok választ ezekre a kérdésekre.
2018. nov. 29. 22:24
 7/9 anonim ***** válasza:
Épp ezért kell ma orvoshoz menned.
2018. nov. 30. 05:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
77%
A tapasztalatok szerint ilyenkor lenne célszerű segítséget kérned. Világos, hogy önmagad, egyedül nem leszel képes kilépni ebből a körből. A kérdés az, hogy késznek érzed-e magad arra, hogy valakinek beszélj az érzésekről, hogy valakinek kiadd az érzelmeid, hogy képes vagy-e megbízni valakiben és hagyni neki, hogy mentorálva vezesse egy kicsit az utadat.
2018. nov. 30. 05:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
Én ugyanezeket érzem, de én szorongásos pánkkbetegséggel küzdöm. Bár nekem az orvosok és a gyógyszerek sem segítenek, csak leszedálnak. Kórházzal fenyegetnek már egy ideje. Talán ott tudnak segíteni. Én is a legtöbbször már legszívesebben meghalnék. De csak azért, hogy vége legyen. De az a legfontosabb, hogy mindig fel tudjunk állni.
2018. dec. 1. 16:01
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!