Nagyon gyakran ram tor a szomorusag es az eletkedvtelenseg, annak ellenere, hogy boldog szeretnek lenni. Tenyleg ugy erzem, nem birom ezt tovabb. Akkor meg minek kerjek segitseget?

Nos mas felfogasom van, mint a legtobb embernek(ezt nevezik mentalis betegsegnek), de altalaban nem volt problemam megtalalni egy bizonyos pontot, ami vezetett a jo iranyba. Mostanaban ugy erzem, barmit teszek, nem vagyok boldog igazan. Vannak barataim, akikkel szoktam szorakozni, de igazabol 1 jo baratomon kivul senki sem tudja, hogy igazabol mennyire ossze vagyok torve lelekben, annak ellenere, hogy kulso szemmel mindenki az ellenkezojet tapasztalja. Mindig van egy pozitiv kisugarzasom az ismeroseim szerint, de nagyon nem tudjak, hogy a lelkem darabokra van torve. Maganyos vagyok. 1 no sem olyan szemmel tekint a vilagra mint en. Ugy erzem egyetlen egy novel sem tudnek kialakitani olyan kapcsolatot, ami egeszseges lenne mindkettonk szamara, foleg az o szamara. Az a baj, hogy nehezen talalom a szavakat, hogy megfogalmazzam a gondolataimat. Csak olyanoknak tudok nyitni, akikrol erzem, hogy lelekben kozel jarnak hozzam, tehat egy szemely kivetelevel senkinek. Nos sosem akartam megfelelni masoknak, de EN magam vagyok elveszve a sajat vilagomban, ez az, ami engem megol. Vannak hobbijaim, de mar semmi sem tesz igazan boldogga. Parkapcsolataim is voltak, de egy kivetelevel hamar "the end" volt. Nem a lanyokat hibaztatom, nem is magamat. Talan ennek igy kell lennie. Csak nem tudom mi a boldogsag kulcsa.