Ez pánikbetegség, agorafóbia? Kezd az agyamra menni. Mit tehetek?

Na nekem is hasonló volt, BKV-zástól, villamostól, vonatol minden bajom volt. Már az elindulás nehéz volt, ezért órákat késtem minden honnan. Konkrétan ott voltam h a metróra csúcsidőben felszállni már egy rémálom volt, vagy a 4-6-osra.

Beszélgettem pszichológusokkal, ismerősökkel. Végül egy pszichológus ismerős (praxison kívül) annyit mondott, h ha nem akarok terápiázni, meg gyógyszerezni, akkor van egy másik út is. Ami nem megy, nem kell erőltetni.

A munkahelyemen jeleztem, h pszichológiai probléma miatt nem fogok tudni bejárni, hacsak nem bocsátanak rendelkezésemre céges autót. A főnökséggel hosszú vita alakult ki (multinál dolgozok) ami odáig fajult hogy az anyacéghez is eljutott. Úgy volt hogy perre megyek velük, végül peren kívül egy szép summás végkielégítésben megegyeztünk. Persze ehhez kellett hogy legyen mögöttem egy elszánt ügyvéd, különben hülyére vesznek. A végkielégítéshez hozzátettem és beindítottam egy pici vállalkozást, plusz leköltöztem vidékre, távmunkát is sikerült találnom egy év keresgélés után.

Ma már úgy vagyok vele, hogy ha havonta egyszer vonatoznom kell, az olyan mint a fogorvos, túlélem valahogy. Cserébe élvezem a természet szépségeit nap mint nap, és még gyógyszereznem sem kell magam.

Szóval összességében sokkal boldogabb vagyok mint a városban, ahol sokkal több fizuért egy sokkal sanyarúbb életem volt.

Azt érdemes figyelembe venni hogy a pszichológiai betegségek csakúgy mint sok testi betegség egy figyelmeztetés hogy vmit nem jól csináltál. A kezeléssel a tünetet csökkentheted vagy el is múlhat, de attól az életed még rossz marad, és ez tudatalatt örökké ott marad.