Borderline személyiségzavarban szenvedővel él együtt valaki?
Minden házasságkötés és párválasztás, randit megelőzően kötelező iskolai végzettséget, hiv-hepaB-szifilisz tesztet, pszichiáter szakvéleményt, utolsó befizetett telefonszámlát vagy nyugdíjszelvényt, bankszámlakivonatot (- 700 000), hitelszerződést (- 7 300 000), a peteérést igazoló oltási kiskönyvet és a betegéletutat igazoló dokumentációt felmutatni a másik félnek annak érdekében hogy a mély dekoltázs, a miniszoknya, a tűsarkú, a rúzs és a parfűmáradaton keresztül megláthassa a valóságot.
Esmeraldának gyűjtsetek szemműtétre.
Nekem volt ilyen barátom. 9 hónapig voltunk együtt, abból 6 hónapot szakítottunk. Lelki zsarolás, öngyilkossági kísérletek, fenyegetőzések, bűntudatkeltés. Minden megvolt... Unokatesója esküvőjén én lettem volna a koszorúslány. Valamin bekattant és otthagyott. Én nem tudtam mit csinálni, mentem a násznéppel. Félúton voltunk a templomhoz, mikor megjelent, kirángatott a tömegből és elvitt onnan. Leordította mindenki fejét, akik a védelmemre kelt. Majd elvitt - nem is voltunk ott az esküvőn. Elkezdtünk beszélgetni, elkezdett sírni, próbáltam nyugtatgatni. Aztán már nem tudom hogy, feldühödött és elkezdett szó szerint fojtogatni. Nem voltam biztos benne hogy elenged. Végül elengedett. Aztán bocsánatért esedezett.
Egy hónappal később a barátaimmal voltam. Egyxzercsak kapok egy telefont, hogy felment hozzánk és a 14 éves öcsém szeme láttára fog leugrani az erkélyünkről. Taxiba vágtam magam és hazamentem. Kiderült, beleolvasott a gépemen az emailjeimbe és meglátta, ahogy ezekről mesélek egy Olaszországban élő barátnpmnek.. Full bekattant. Lerángatott az utcára és üvöltözött vele, majd kétszer megütött. Majd megdermedt attól, amit tett és ugyanaz volt, hogy bocsássak meg.
Folyamatos volt, az a szöveg, hogy ha elhagyom akkor mit fog magával csinálni és h az az én lelkemen fog száradni, miattam lesz.
Háromszor kísérelt meg öngyilkosságot. Ebből egyszer elég komolyan kórházba került.
Ezen kívül szisztematikusan leépültek a baráti kapcsolataim, mert nem engedett velük lennem.
Volt egy pont, ahol nem érdekelt. És nem vettem föl a telefont, nem válaszoltam. 1 hétre rá megjelent ott ahol táncra jártam - a Rottenbiller utcánál és elkezdett követni. Folyamatosan azt kérdezgette, hogy szerintem mit csinálnának az emberek, ha az úttestre lökne engem. Nagyon féltem. Ahogy éreztem, hogy jön közelebb, hátrarúgtam. Ez olyan jól sikerült, hogy eltört a kisujja, ahogy el akarta kapni a lábam. Akkor megállt. Én meg mentem tovább.
Ez volt az utolsó mikor találkoztunk. Még hívott egyszer kétszer és írt emailt - megváltoztattam az email címem és telefonszámom. Egyszer volt még egy rejtélyes megkeresés, de aztán leállt.
Ebben a kapcsolatban szerintem te sosem fogod jól, biztonságban, szeretve érezni magad. A kérdés csak annyi, hogy mennyi időt akarsz még elvesztegetni az életedből. Ez a te döntésed lesz. Ezt mi nem mondhatjuk meg. Egy biztos, hogy lelkileg nem lesz könnyű a szakítás - pláne, hogy neked válással fog járni. Mindenképp legyen ebben támaszod: barátaid, szüleid, pszichológus, bárki... Ezt nagyon nehéz egyedül végigcsinálni. És örülj, hogy nincs gyereketek...
11-nek: Nem valami vicces dolog poénkodni, meg okoskodni, mikor más a problémáját írja le.Rajtad kívül szerintem senki más nem választ így párt, mint ahogy leírod.De a tied sem társ igazából, csak egy gazdasági szövetkezés.
12-nek: De, van három gyerek, már felnőttek.Ők nagyon imádták-imádják az apjukat, hozzájuk mindig nagyon jó volt, imádja őket, mindent megtett és tesz értük.Ezzel soha nem volt gond.Olyan szinten kötődik a 3 gyerekünkhöz, hogy emiatt is maradtam vele, mert nem tudta volna elviselni ha 1 nap nem látja őket, vagy ha nem élhet velük.Míg velünk éltek, miattuk vissza tudta fogni magát, addig jobb volt az életünk, a gyerekeink az ő hülyeségeiből nem nagyon láttak semmit.
3 éve, amikor a legkisebb is elköltözött, talán azóta durvult be ennyire a helyzet.Több tényező miatt szerintem.A gyerekkora nem volt felhőtlen, nem kapott szeretetet.Mégis mikor 3 éve meghalt az anyja, teljesen maga alatt volt, és mai napig nem tudja elfogadni.Lett egy autoimmun betegsége, ami miatt nem tud dolgozni, anyagilag is mélypontra jutottunk.A gyerekek is hogy elkerültek, nagyon bántja, mindig mondja, hogy felbomlott a család.
Azért nálunk ennyire nem durva a helyzet, én nem félek tőle, fizikailag sosem bánt, csak verbálisan.
Ok nélkül sem, de apróság már neki elég ok.
Amikor nagy ritkán jókedve van, és normális, akkor szeretem, máskor szinte gyűlölöm./Lehet már én is borderline lettem mellette?/
Kedves 11-es: Mikor megismertem, és utána is, nem volt ilyen, nagyon szeretnivaló pasi volt.Maximum hamar felkapta a vizet, túl érzékeny volt, túl kritikus.
De a fenti jellemvonásokkal sok ember rendelkezik.Attól még megérdemlik a szerelmet, családot.
Az biztos, hogy én is utána változtam, mert nem tudok már olyan türelmes, toleráns lenni vele, elfáradtam ebbe az egész életbe, már én is van hogy nem jól reagálok le valamit, és berobban a bomba köztünk.Belefáradtam, hogy folyton azt nézzem, a békesség kedvéért mit mondjak, mit ne, legyek vele folyton kedves és megértő.És én hol vagyok, hogy nekem mi a jó?
Ha feketén-fehéren lehetne látni a dolgokat, könnyebb lenne dönteni.
Már többször eljutottam gondolatilag a válásig, de mire ténylegesen lépnék, már nem tudok.
Hétvégente összejön nálunk az egész család, ilyenkor gondolkodok, hogy ezt hogy rúgjam fel? Amúgy is én teljesen az a fajta vagyok, aki másokért él.Soha nem én voltam középpontban magamnak, hanem akiket szeretek.És most itt érzem, hogy ha kilépek a házasságból, az senkinek nem hoz jót, csak nekem.
A férjem teljesen össze fog zuhanni, vagy csinál magával valamit, és ezt a terhet nem tudom a nyakamba szedni.Még nem.De lehet soha.
Lehet hogy jó érzékkel az ilyen "beteg"emberek ilyen önfeláldozó típusú társat keresnek.
Tudom nem betegség, pedig annak kéne nyilvánítani, mert súlyosak a tünetei, és eddig akiről olvastam, mindnek kb.azonosak is,tehát elég jól körülhatárolt a probléma.
Régebben én is azt hittem, jellembeli hiba, vagy rossz nevelés hatása, vagy stressz okozza.
De azt se mondanám, semmi esetre sem, hogy miért nem néztem meg jobban, kihez megyek.Ugyanis lett 3 gyönyörű, nagyon normális, okos gyerekünk, akkor ők se lennének.Meg azért voltak boldogabb időszakok is, amikor minden jó volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!