Mentalis betegek, ti elmondjatok ismerkedesnel, hogy ilyen betegsegetek van?

Ha volna mentális betegségem, és nem mondanám el, akkor előbb-utóbb kiderülne, csak akkor már mindenkinek jobban fájna. Szóval inkább elmondanám előre. A kor itt nem számít. Elmondanám, ha 20 éves volnék, vagy ha 60 is.

Igen, persze,beszéltem róla, de nem elrettentve a másikat. Intelligens volt a férfi és mivel szeretett, ezért megértő volt és viselkedésével segített a nehéz pillanatokban.

Én elmondtam mindent előre (kicsit túl sokat is). És bár összejöttünk, de nem volt jó hatással a kapcsolatunkra. Csak mégjobban beletaszított a depresszióba a viselkedésével. Úgymond elineszettem őt. Ja, akkor depressziósnak gondoltam magam, az orvos azt mondta semmi bajom. Évekre rá derült ki, hogy bipoláris zavarom van.

Igen, azoknak, akiket le akarok rázni :'D

Skizoaffektív zavarom van (skizofrénia + depresszió), még legközelebbi barátoknak se mondtam el, tudom mekkora stigma van az előbbin, így is egy kezemen meg tudom számolni, hány emberrel tartom a kapcsolatot, nem szeretném ezt a keveset is ellökni magamtól.

npersze, azzal kezdem az ismerkedés hogy szia, tetszel, amúgy depressziós bipoláris vagyok, kétszer voltam detoxban mert ki akartam magam nyírni és tele vagyok hegekkel a tetolvalasok alatt, és te hogy vagy?? hogyne. nem, nem mondom el, és nem, nem derül ki. amikor kapcsolatban vagyok, sokkal boldogabb vagyok, meg amúgy is a vágást abba tudom hagyni meg nyilván nem fogom magam megpróbálni kinyirni se. ha meg bogni kell bevonulok a szobába fel órára és utána semmi bajom. 23l

Lehet nem szép dolog, de rögtön nem mondanám el, ha olyan gondom lenne amit tudnék “titkolni”! Azért, mert lehet az a kapcsolat annyit javítana az állapotomon fokozatosan, hogy el is múlna a gond vagy minimálisra csökkenne! Bár ez attól függ mennyire nagy probléma van?! Nekem depresszióm és pánikbetegségem van. :( Van, hogy egy nap kétszer is rámtör a roham. Nyilván ezt nem tudnàm eltitkolni, ezért jelenleg nem is ismerkedem! Mert tudom, hogy jobban stresszelném magam, hogy mi van, ha jönnek a rosszullétek, ő pedig ezt nem fogadja el és elhagy! Nagyon sok stressz és lelki sérülés volt/van az életemben és nagyon nagy szeretethiány! És egy társ lehet segítene ezen tudom jól, meg érzem is. De nem tudnék elé állni és azt mondani neki, hogy ez és ez a bajom. És ez azzal jár, hogy napi szinten sz.rul vagyok bárhol legyek. De ne ijedj meg, 15perc és 1órahossza között elmúlik. Addig nyugtatgass, stb stb. 100-ból 99fiú szerintem lelépne! Esetleg csak az nem, aki átélt hasonlót! Az őszinteség lenne a leghelyesebb út, csak annak megvan a veszélye, hogy mégnagyobb nyomásnak tesszük ki magunkat, mert attól tartunk majd mindig, hogy elhagy. Így meg kell gyógyulni! Relax, autogéntréning, pszihológus, séta, jóga. Én elkezdtem ezeket és bízom benne meggyógyulok!