A mentális egészségem szó szerint romokban van, nincs pénzem terápiára, nem tudok elutazni más városba, mit tegyek?
20 éves vagyok, és a szüleim (különösen az anyám) gyakorlatilag születésem óta bántalmaznak érzelmileg (régen fizikailag is bántalmaztak). Ha bármi problémám van, mindig engem hibáztatnak és egyszerűen nem hajlandóak segíteni semmiben. Azt hiszik mentális betegségük csak "őrülteknek" van. Ehhez még hozzájött a tanáraim bántalmazó bánásmódja is.
Gyakorlatilag 13 éves korom óta nagy eséllyel depresszióban, szorongásban és poszt-traumatikus stresszben szenvedek (nagy eséllyel, ugyanis soha nem diagnosztizáltak, mert nem jártam rendes pszichiáternél) a bántamazásuk miatt. Az évek alatt ez egyre rosszabb lett és ma már olyan szinten hatással van az életmre, hogy egyszerű dolgok elvégzése is nehezemre esik.
A memóriám borzasztó rossz, gyakorlatilag alig emlészem bármire is, teljesen mindegy mennyi idő telt el azóta, abszolut nincs motivációm semmire, elvesztettem az összes kedvemet arra, hogy azt csináljam amit szeretek, mert már egyszerűen semmi nem okoz örömöt. Az emberektől félek, mindig azt hiszem, hogy gyűlölnek mindenki. Rémálmaim vannak a szüleimmel, tanáraimmal és egyéb ismerőseimmel, akik szintén rosszul bántak velem.
Nincsenek barátaim, ugyanis a szüleim burokban neveltek és ötletem sincs egyátalán hogy kéne szocializálódni. Nem tudom ezt elmondani senkinek. Nincs pénzem, se munkám és ezen a ponton talán vállalni sem tudok, hacsak nem kapok sürgős segítséget. A szüleim nem tudhatnak róla.
Tényleg nem tudom mit csináljak. Bizonyítékom sincs, mert maradandó sérülései nincsenek, az érzelmi bántalmazást meg nem lehet bizonyítani.
Kérlek segítsetek!
Hát pedig ha ilyen lelki terrorban tart anyad, akkor nincs sok választás, költözni kell.
20 évesen elég nagy fiú (lány?) vagy ahhoz, hogy kiallj magadért a szülők ellen. Mind az érzelmi, mind a fizikai bántás ellen meg kell védenek magad.
Nem szetszedni akarlak szülőktől, de van az a pont ami után nem egészséges együtt élni szülőkkel, és a sztori alapján, itt már rég eljött az a pont.
Főleg, hogy ugy érzed belebolondulsz a szitu a, na hát ez csak romlani fog.
Én is nagyon fiatalon költöztem el, és azóta jóban vagyok anyámmal.
Minden vágyam, hogy költözzek, hidd el. Utálom őt. Kivéve, hogy pénz nélkül nem lehet költözni, munka nélkül nincs pénz, mentális egészség nélkül nincs munka.
Az ellene való kiállás, pedig öngyilkosság lenne. Nem csak azért, hogy hogyan reagálna, hanem azért is, mert ez még rosszabbá tenné a dolgot, amíg el nem költözöm.
Ott van a húgom is és ha elmondanám anyámnak, hogy ő mekkora egy hárpia, akkor a húgom életét is tönkre tenném, amíg el nem költözik.
Értitek már mi a problémám?
9es nagyon jól írja. Amíg nem teszel semmit, nem lesz változás. Nem dolgzol mert lelkibeteg vagy, nem költözöl el,mert nincs pénzed, pedig pont, hogy a szüleidtől szabadulnál. Mit vársz?
Elmehetsz tb-s pszichológushoz, de ő sem tud csodát tenni az életeddel, azt neked kell akarni. Sikerélmények kellenek neked, amikből erőt meríthetsz. Motiváljon az, hogy ott hagyd a szüleidet és a saját életedet élhesd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!