Hogyan szokjak le egyedül? (hosszú)
Egy "kis" háttérsztori :
Elég hánytatott gyerekkorom volt,szüleim vertek, kihasználtak, nem törődtek velem annak ellenére hogy egy percet sem kellett volna dolgozniuk a jó anyagi helyzetük miatt. Nagyon hamar rájöttem hogy én csak egy baleset vagyok a szemükben semmi más.
Mikor 16 éves koromban apám egyszer nagyon megvert eldöntöttem hogy elmegyek otthonról. Összepakoltam a cuccaimat és az akkori barátomhoz költöztem. Egy ideig minden oké volt, örültem is hogy nem kell minden nap elviselnem a szüleim terrorizálást, de hamar rá kellett jönnöm hogy nem minden úgy alakul ahogy én azt elterveztem.
Nagyon nehezen tudok megbízni bárkiben is, nem tudok intim kapcsolatokat könnyen kialakítani ezért az akkori barátommal is megromlott a viszonyom. Sokszor veszekedtünk mert nem bírtam megnyílni neki és nem érezte hogy szeretem, egyfolytában sértegetett ezért 1 hónap együttélés után büszkeségből szakítotottam vele és átköltöztem az egyik haveromhoz.
Itt kezdődtek a problémák ugyan is a srác mint utólag megtudtam drogos vot. Hülye kis tinédzser lány voltam, így bánatomban elfogadtam amit kínált.
Először még csak hasist és marihuánát szívtunk amit a bátyja szerzett de később jöttek a keményebb drogok is. Én sosem akartam belefolyni abba hogy honnan szerzik ezért nem is nagyon figyeltem, viszont azt tudom hogy valami online "gyógyszertárból" rendelték.
Egy két hét után már minden nap szedtem az adderallt, egy idő után már nem is tudtam máshogy működni. Így érettségiztem le, adderallal teletömve. Közben kipróbáltam sok mindent, KATI, ectasy, PCP, LSD, fene tudja mennyi volt még. A varázsgombát is kipróbáltam de arra nem tudtam volna rászokni, borzasztó volt számomra.
Hónapok múlva a haverom egyik ismerőse hozott meth-et hogy próbáljuk ki. Igazán ekkor kezdődött el a függőségem hiszen olyan földöntúlian gyönyörű érzést keltett bennem hogy szó szerint orgazumosom lett.
A nap amikor először szívtam metamfetamint az életem egyben legjobb és legrosszabb napja.
Minden jővöbeni tervemet kidobtam az ablakon, az egyetemet, az építészmérnöki szakot és csak a függőségemnek éltem.
Életem egyik legborzasztóbb időszaka kezdődött. Napokig nem aludtam mert úgy fel voltam pörögve, akkoriban sokat rajzoltam főleg műszaki rajzokat és mikor be voltam tépve mindig úgy érzetem hogy valami csodát alkottam. Hatalmas volt az önbizalmam, úgy éreztem én vagyok a mindenható atya úristen.
Majd peraze jött a lejövés, ami leírhatatlanul borzasztó érzés...
Most 19 évesen próbálok leállni, próbálom megváltoztatni az életemet de egyszerűen nem sikerül. Nem bírom!
Most azon a ponton vagyok hogy vagy leteszem és soha többet hozzá sem nyúlok semmilyen pszichoaktív szerhez vagy elszívok egy hatalmas adagot és többet fel sem kelek, persze jobban preferálnám az első opciót.
Sajnálom hogy ilyen hosszú rant lett az egész, de annyira egyedül érzem magam, senkinek sem tudom ezt elmondani.
Szóval a kérdésem az lenne hogy hogyan kezdjek egyáltalán neki? Elsősorban azoktól kérdezem akik hasonló helyzetben voltak.
Kérlek értsétek meg hogy elvonóra anyagi okokból nincs módom elmenni.
Nagyon, őszintén nagyon köszönöm ha tényleg elolvastad ezt a szöveg kavalkádot, ha tudsz segíteni és segítesz is, nem is tudom mit mondjak. Nagyon hálás vagyok előre is.
Sikerült leszoknod?
Remélem igen. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!