Kitaszít és megvet a társadalom, mert másként látom a világot. Tényleg ennyire hibásak lennének a szemléleteim?

"Az illem ennyit nyom a latban? Ha valaki lop, csal, hazudik, de kedvesen köszön az idős lenke néninek az utcán, akkor azt mondjuk, jajj milyen rendes ember ez a Józsi!"

Egyrészt nem, Józsi abszolút nem rendes ember, mitől lenne az? Az megvan hogy az igazságszolgáltatás, a börtön többek között azért jött létre, mert a társadalom nem nézi jó szemmel azokat akik ártanak másoknak?

Másrészről az illem IS egy alapvető része a normális emberi interakcióknak. Képzeld el hogy sütit akarsz sütni! Hiába szerzed be hozzá a lehető legminőségibb alapanyagokat, ha kispórolod a piskótából a lisztet, akkor nyilvánvalóan sosem lesz egy finom süteményed, csak valami ehetetlen massza. Azt pedig már hiába díszíted cukormázzal meg mindenféle kívánatos dologgal, ha az emberek kedvét kapásból elveszi hogy az alap az csak valami ehetetlen keverék.

Az emberek közötti kapcsolatok persze nyilván összetettebbek, mint a sütemény, bocsi a sarkított példáért, de hátha megérted belőle a lényeget. Ha az emberi kapcsolatok alapvető elemeit kispórolod a receptedből, akkor utána hiába "díszíted" magad bármilyen kívánatos dologgal. Ha eleve lehetetlenné teszed a másiknak, hogy egyáltalán felmerüljön benne hogy téged ő bármilyen szinten érdekel is, azzal hogy az alapvető illemet sem adod meg neki és a többi hasonló húzásoddal, akkor a másik természetesen csak az "ehetetlen masszát" látja majd amit te mutatsz magadból, arra pedig már hiába a "cukormáz".

"lehet hogy minél intelligensebb egy faj, annál betegesebb szexualitás terén?"

OMG... magyarázd már el, mi a beteges a szexualitás élvezetében, ha az az adott faj számára tényleg élvezetes?

"Én megértem azt, hogy az alapvető illem (köszönés, jó étvágyat, hogy vagy, egészségedre) szükséges az emberi kapcsolatokhoz. De az én látásmódom szerint egyszerűen túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Megpróbálom elmagyarázni. Tehát, ha mondjuk százalékos arányba kéne meghatározni, én úgy ítélkeznék emberek felett, ha egy jó ember jelenti a 100%-ot, hogy abból mondjuk 30% a becsület, 30% az eredő jóindulat, 30% a mások tisztelete, és mondjuk 10% a formalitás, az illem."

Akkor a látásmódod a baj. Mert nem érted hogy az illem, meg egyáltalán hogy nem önző módon csak akkor beszélgetsz valakivel amikor te úgy gondolod, hanem a viselkedéseddel tükrözöd a világ felé hogy érdekelnek mások is, nem pedig csak önmagad, ez az alapja az egésznek.

Eleve hogy érdekelhetne bárkit is, milyen becsületes vagy, ha senki nem tudja rólad, milyen becsületes vagy, mert tojsz mindenki fejére, mert neked épp nincs kedved beszélgetni, hm?

Itt nem arról van szó, hány százalékot kéne számítson hogy milyennek mutatod magad, hanem ez az alapja mindennek, hogy milyennek mutatod magad. Ugyanis bárki más ez alapján képes képet alkotni rólad. Hogy elücsörögsz magadban mint a kuka, alapvető illemet, minimáis érdeklődést sem mutatsz senki iránt, akkor senki nem fogja telepatikusan kitalálni, hogy amúgy biztos van valami értékelhető tulajdonságod is. Tetszik vagy sem, de azzal semmit nem fogsz elérni az életben hogy magányosan mereszted a segged valahol, és várod hogy majd mások megoldják a te problémáidat! Ha valamit akarsz, azért tenni kell! Ha ez a valami az, hogy mások értékelhető embernek tartsanak, akkor kezdj el értékelhető emberként is viselkedni!

"Én azt tartom betegnek, ami eltér a természet rendjétől."

Akkor a szexuális együttlét élvezete miért lenne betegség?

Amúgy a másokkal való illedelmes kedvesség valójában nem feltétlenül rossz. Nem szükséges ehhez fülig érő, erőltetett műmosoly, sem mézesmázasság. Bőven elég kicsit előzékenyebbnek lenni, és tisztelettudóan, egyfajta szelídséggel hozzáállni az emberekhez. De persze csak azokhoz, akikkel szemben ez nem jelent álszentséget, mert nem ismeritek egymást/nem volt még konfliktusotok.

Viszont ez sem elengedhetetlen nyilván, beszélhetsz te neutrális hangnemben is. Csak azért nincs értelme bunkónak lenni sem. Oké, hogy nem érdekel a másik ember, azonban ezt szerintem bőven elég úgy kifejezned, hogy hanyagolod a mizuhogyvagy jellegű kérdéseket. Nem kell erre még külön ráerősíteni azzal, hogy az egész kommunikációdból, a hangnemedből, a testtartásodból árad a flegmaság, és az, hogy mennyire lesz.rod azt, akivel éppen beszélsz.