Egyáltalán nincs önértékelésem?

Régóta aggaszt ez a dolog. Úgy kezdődött, hogy nem voltam megelégedve magammal, se külsőileg se belsőileg. Mindig kritizáltam magam gondolatban, annyiszor, hogy már teljesen hétköznapivá vált. Nem egyszer volt olyan pl, hogy mentem az utcán, és a fejem egyszerűen tele volt olyan gondolatokkal, hogy úristen mit gondolhatnak mások a külsömről, hajamról/fejemről/arcomról.. Mindenről. Annyira rosszul éreztem magam mások előtt hogy hányingerem is lett.. Komolyan szenvedés volt, ráadásul imádkoztam hogy ne találkozzak ismerőssel. Ha emberek szemébe kell néznem, nem mindig megy, és elég gyakran dadogok, pedig nincs egyébként beszédhibám. Mindig is stresszeltem és szorongtam, gyerekkorom óta (most 16 vagyok) és nem tudom mihez kezdhetnék. Vannak olyan kisebb pánikot keltő "rohamaim", amik szerintem tényleg picik, az okozza hogy azon gondolkozom hogy mi baj van velem. Minden este sírnom kell hogy kisírjam az aznapi stresszt. Én vagyok a legnagyobb ellenségem szerintem. Nagyon maximalista vagyok magammal külsőileg, és sosem érzem, ha szeretnek.(tényleg nem) Úgy érzem igazából nincs oka annak, hogy létezem, és nem vagyok fontos. Kérlek, ezt ne vegyétek hisztinek,mert nem az. Sosem hisztiztem semmiért. Sokszor gondoltam öngyilkosságra, pedig nem vagyok depressziós. Valószínűleg azért, hogy megszabaduljak a stressztől. És mivel piszkálom magam, most is azon filózok, hogy mivan ha semmi bajom csak túlzásba viszem. Kérlek segítsetek. Szerintetek mit tegyek? Bocsi a hosszú kérdésért.