Hogyan tudnám jól elfogadni magam?

Szüleid életmódjával nem volt gond a fogantatásod idején?

Nem volt ELHALLGATOTT alkoholprobléma véletlenül? Akár az egyik, akár a másik szülő esetében? Esetleg mindkettőnél?

Ui: az alkoholizmus komolyan hatással van a magzat fejlődésére! (Tartós rendellenességet okozhat, károsan befolyásolhatja az idegsejtek működését!)

A tüneteid alapján ez egy absence roham, ilyenkor úgy érzed magad, mintha fizikailag ott sem lennél.

Kapsz-e megfelelő gyógyszeres kezelést?

4-es válaszoló szakértő lehet a témában Kérdező!

Nyugodtan válaszolhatsz Neki!

Ui: nem mindenki "trollkodni" jön fel erre az oldalra. Léteznek még Segítőkész Emberek!

Az első lépés, hogy te rájöttél : nem másokhoz kell idomulnod, bárkiknek kényszeresen megfelelned, hanem elsősorban saját magadnak. Sokan nem jutnak el ehhez a felismeréshez sem.

Következő, hogy valóban AKARD elfogadni magad, ne az legyen a hozzállásod, mint jelenleg (ti.: "ezt 18 évesen sem tudom/merem felvállalni")!

Ez alapból rossz start ahhoz, hogy elérd a magad elé tűzött célt.

Abban pedig, hogy felvállald ÖNMAGAD ( tehát azt aki TE VAGY, nem más és mások véleménye), ahhoz az kell, hogy felismerd a pozitív tulajdonságaidat, tisztában legyél az értékeiddel is és ráadásul NE FÉLJ ÉLNI IS AZOKKAL!

Csak ha tisztában vagy önnön magaddal, fogod felismerni,

hogy ki bírál jóindulattal, ki segítőkész, ki csak tudatlan,

kinek melyik megnyilvánulása rejt primitív bántást, rosszindulatot, kié csak szimpla tapasztalatlanságot,

vagy tőled való félelmet és előítéletet.

Akkor könnyen felismered azt is, kinek a "véleményére" adj és ki az, aki méltatlan a társaságodra. TE válogasd meg, kire-mire pazarolod a tapasztalatgyűjtésre áldozandó idődet, energiádat.

Nem feltétlenül egyedül kell megbirkóznod ezzel a feladattal, támogató társakat és a célhoz vezető "eszközöket" is vegyél igénybe. Ahol kiemelkedőt nyújtasz, bizonyítani vagy képes (legyen az sport, tanulás, bármi és akármi) , ott ne tagadd el, hogy te is lehetsz valamiben jó!

Küldtem neked privit : kitűnhet, hogy kiemelkedő tehetségek is éltek-élnek hasonló betegséggel, mégis maradandót alkottak. Ők nem engedték ki a kezükből a maguk sorsának alakítását. Tették a dolgukat, felvállalták önmagukat és nem annyi marad-maradt belőlük az utókor számára, hogy néha-néha volt egy-egy absence rohamuk, vagy akár nagyon gyakran súlyos nagyrohamuk. Hanem akár példaképpé, követendő vagy éppen irigyelt emberekké váltak.

Te is tedd helyre magadban, hányadán vagy !

Vedd észre : nem biztos, azokhoz kell "felnőnőd", ragaszkodnod, akik nem képesek elfogadni téged úgy, ahogyan vagy, hanem elvárnák, hogy állapotod miatt "alárendeltnek", félembernek érezd magad.

Fogadd el, és tanuld meg szeretni, tisztelni magadat.

Nézz körül: jelenleg nem te vagy ebben a legnagyobb akadály, nem te nehezíted meg elsősorban a saját helyzeted?

Fejben dől el... a te fejedben! Jó esetben rájössz, mik a valós emberi értékek és arra, hogy nem kell minden véleményt, "ítéletet" lehajtott fővel és megalapozott felülbírálat nélkül fogadnod. Amint tisztában leszel magaddal, arra is rájössz, hogyan sikerülhet elfogadnod azt az embert, aki te vagy, és hogyan viszonyulj azokhoz, akikkel az életedet megosztod.

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Gondolj bele, valakinél rögtön a grand mal jön elő.

Elég sz*r helyzet sajnos, sokat nem tudsz tenni, csak beletörődni és elfogadni magadat.