Lehet komolyabb bajom is? Ez pszichés vagy menjek el minél előbb orvoshoz? 24F

Aztán, ha megvannak a leletek... utána beszélj arról, ami az igazi problémád (aminek tünetei jelentkeztek nálad, amikről írtál) ... ami persze lehet sok-sok évvel ezelőtti is, lehetett egy korábbi trauma, amit még nem zártál le, vagy a tudatalattidba zavartál, de az még nem jelenti annak feloldódását, vagy szublimálását. Sokan járnak hasonló cipőben, mint Te. (Van pl. olyan, aki úgy érzi, az édesanyja sosem szerette, vagy az apja... de lehet pont fordítva is: az Anyja nem akar leszakadni róla, még mindig anyáskodik felette. Na... ezek is okozhatnak traumát, s hasonló tüneteket)

Arról írj, mi nem sikerült az életedben, aminek pedig kellett volna... vagy mi az, amitől tartasz... vagy mit érzel gondnak, problémának?

Itt most nyugodtan kibeszélheted, nevesítés nélkül...

Az ERŐ legyen Veled!

Nagyszerű!

Így igaz, ahogyan mondod... könnyebb lesz leküzdened, sokkalta könnyebb. Ugyanis a pszichoszomatikus gyengeségeket (betegségeket) Te magad a saját tudatod (öntudatod) használatával vagy csak képes leküzdeni, s nem pedig gyógyszerek segítségével. Ugyanúgy, mint pl. az undort valamely étel láttán. (Mert az undor is pszichés eredetű) Ami viszont pszichés eredetű, azt csak a psziché képes leküzdeni. Vagyis Te magad! Mindenféle gyógyszer nélkül is. (Pszichiáterek, amikor felírnak gyógyszert a lelki beteg páciensnek, akkor vagy fájdalomcsillapítóként, vagy tudat-szűkítő hatásával nyugtatóként írják fel. És azt Te is tudod, ha az ember kémiai úton le van szedálva... olyankor ugyan teljes a nyugalom, viszont totálisan ki van szolgáltatva a külvilág viszontagságainak. Tehát egy szinte magatehetetlen "zombi" lesz belőle, aki ugyan senkinek sem árthat (magának sem) viszont ez a tudat-állapot egyfajta vegetálás. Nos, vannak, akik így élik le szinte teljes életüket. Hát élet ez? Ugye...

Azért még ne örülj korán, mert hosszú és fáradságos utad lehet... de megéri!

Nem azt mondom, hogy tíz éveken át fog tartani, azt nem hinném, hiszen fiatal vagy még. S ennélfogva rugalmas, minden tekintetben.

De arra SE SZÁMÍTS, hogy 1-2 hét... és aztán egyszer csak Pál-fordulat zuttyan az életedbe. S minden egyszerre csak rendbe jön. (Ha ismered a világ kiszámíthatatlan dolgait... még ez is benne van a pakliban.)

Azt mondom én neked... NE is SZÁMÍTS SEMMIRE. Ne gondolkodj azon (ne kattogjon az agyad): - Hmmm...vajon mikor és miként fogok változni, javulni a mentális állapotom... -

Csak tedd a dolgod, tedd azt, amit a legjobbnak látsz, lehetőleg azt, amit szívesen csinálsz. S ne is törődj a múlt emlékeivel, emlék-képeivel. Főleg a negatív emlékeidtől szabadulj meg... Hogy hogyan?

Egyszerűen dobd el magadtól! Nincs rá szükséged a JELENBEN. Ami már elmúlt, az elmúlt. NEM TUDSZ RAJTA VÁLTOZTATNI! Ezért Ne is akarj. (Persze, nyilván, hogy nem is akarsz... de figyeld csak meg magad, hányszor fordul elő fejedben ilyen-féle gondolat: - Óhhh, ha akkor az () másként történt volna, akkor most nem itt lennék, ahol vagyok, akkor most nekem mennyivel másabb (jobb) helyzetem lenne... - !)

Egyetlen időpont az életedben, amikor bármit megtehetsz: a MOST pillanata. A mindenkori JELEN-ed. A múlt az már nem a tied, a jövő meg még nem... ezért az előbbiek pusztán illúzió-képek, mert nem valósak. Így tehát csakis a JELEN pillanatai azok, amivel gazdálkodhatsz... egész életedben. Mindig csak a JELEN, a MOST pillanatai. Érted? Mindig csakis a JELEN pillanatában húzhatsz fel egy zoknit, s léphetsz meg egy nagy lépést, kezdhetsz egy újabb életet. Bárkit, akit megkérdeznél (aki meglépte a lépését)... ugyanezt mondaná: - Az úgy kezdődött, hogy vettem egy nagy levegőt... s megléptem végre azt a lépést, amitől korábban annyira féltem! - és így folytatná: - ... Aztán jöttek a pofonok, az ellenkezések, lebeszélések... hogy ááááááá... úgysem fog neked sikerülni, és a többi... de nem hallgattam rájuk. Sőt... eltávolodtam tőlük, akik pesszimistán nyilatkoztak. Még ha az a rokonom is volt !- De... azért mindig meghallgattam mindenkit, de kételkedve fogadtam el mindent... hogy az az Ő véleménye... -"

Erre ez a kulcsválasz: "Lehetséges, de nem biztos! Mert semmi nem biztos, csak a 'rendőr' meg a halál."

Ez eddig Ok. Na, de mit is csinálj, ha időnként azon kapod magad, hogy rágódsz a múltadon... ha be-bevillannak olyan emlék-képeid, amelyekben Te például 'vesztesnek', 'elszenvedőnek', "kiszolgáltatottnak' érezted magad. Mert hogy gyerek voltál, erőtlen, kiszolgáltatott és ártatlan. Ezek természetes gondolatok a Te esetedben (is). De, még ha rosszalkodtál is, csínyt, vagy csúnya dolgot is elkövettél anno. Ki nem? Velem is előfordult, nem egyszer. Szóval mit is tegyél?

Fogadd el, hogy EZ VOLT! És fogadd el azt is, hogy nem is lehetett volna másképpen. Mert az volt a Te életed történetének korábbi, 24 évet megelőző korszaka. Anyád-Apád nem Te választottad magadnak, Őket, de mindenki mást is készen kaptál magad mellé. Tehát Te ezekről semmit nem tehetsz. Na... MOST meg NEM EZ VAN. Most MÁS VAN. Teljesen más. Most Tehetsz végre valamit ÉS SAJÁT ÉRDEKEDBEN. A saját sorsod alakulása érdekében!

Minden egyes új nap, új lehetőség... ezen érdemes meditálni, ha éppen tűnődni van kedved alkalmasint.

Tűnődni érdemes a világ dolgain, amiben a Te dolgaid is beleértendők ... kattogni-gondolkodni azt már kevésbé...

Egyetlen dologra érdemes még odafigyelned: - Sose Máshoz mérd önmagad. Mindig csak Önmagadhoz... Mert hogy az emberek többsége szereti méricskélni, hogy a Másiknak mi-mindene van, (vagy nincs) ami meg neki nem adatott meg, vagy amiből meg neki van sokkalta több... Lehet az vagyontárgy (anyagi), de lehet az szellemi (nem anyagai) érték...

AZ ERŐ legyen Veled!