Az öngyilkosság megoldás?
Nem bírom már
Utálom ahogy kinézek emiatt elkezdtem edzeni, ma feladtam, mert a lábaim egyszerűen nem bírják
Utálom, hogy mindent feladok, mégsem tudok változtatni
Egy kövér disznónak érzem magam aki semmire sem képes
Úgy érzem, hogy nem tartozom sehova sem, az iskolában senki se foglalkozott velem, az egyetlen barátom is sokszor levegőnek néz, persze nem direkt, csak ha mondani szeretnék neki valamit és közben mással beszél olyan, mintha nem is hallana, ha elkezdtem valakihez beszélni úgy csinált, mintha nem is léteznék emiatt ezt is érzem
A nyári szünet erre rátesz mégegy lapáttal, mivel egész nap csak bent ülök a szobámban, mamám folyton basztat, hogy egyek, mivel napi 2-300 kalórián élek, viszont ma ez felment 1200-300-ra ami miatt olyan hasam lett, mint egy terhes nőnek és úgy érzem magam, mint valami jóllakott ovis, miközben utálom ezt az érzést
Mentális betegségeim is vannak amik rátesznek erre még egy lapáttal, mint például a bipoláris zavarom, a depresszióm, a hatalmas önutálatom, emiatt lett a táplálkozási zavarom is amiből kifolyólag hétfőn is 600 kalóriát vittem be, majd utána több, mint 2 órán keresztül edzettem, hogy ledolgozzam és a végén már -300 körül jártam amire büszke is voltam
Majd kedden 350 körüli volt a kalória bevitelem amihez megint edzettem így lett 200 alatt egy kicsivel
És mint említettem ma felment ez 1200-300-ra amit megint leakartam dolgozni, viszont a lábaim már nem bírták emiatt most olyan 1000-100-nál tartok
Legszívesebben nem is foglalkoznék ezzel, viszont mint említettem hatalmas az önutálatom ami ezt nem engedi
A depresszióval lassan 2 éve és a többivel lassan pedig 1 éve szenvedek, viszont már nem bírom
Nem akarok önző se lenni, hogy a családomat itthagyjam, viszont beszélni se merek nekik erről
Még ez tart bennem valamit, hogy őket nem akarom ezzel terhelni, de már nem bírom
Persze vannak álmaim, de ezek mellett nem érzem úgy, hogy képes lennék megvalósítani őket
És szerintem a világ is jobb hely lenne nélkülem, hisz csak mások friss levegőjét szívom, miközben nem csinálok semmit, ma például teletömtem magam, miközben mások éheznek és emiatt is olyan rossz érzésem van
Esetleg ha beszélnék velük erről, vagy ha a közeli barátomnak elmondanám akkor jobb lenne? Vagy ha talán gyógyszereket is kiírnának nekem attól jobb lenne?
Vagy valahogy, valamivel, akármivel is jobb lenne?
Bocsánat, ha valamit elírtam, de közben sírtam emiatt nem nagyon látom a kijelzőt
Ha pedig valaki kritizálni szerezne, nyugodtan, az évek alatt hozzászoktam már
Ha valamit nem ért valaki írja meg, elmagyarázom érhetőbben
Előre is köszönöm a válaszokat
Menj el pszichologushoz. Vagy vmi..
amiket irtál,ez nem normális. Illetve maga,hogy nincs kezeltetve az nem normális, nem szégyen betegnek lenni és kezeltetni magad hidd el,viszont hülyeség nem kezeltetni.
egy jó pszicolgóusra van szükséged. a változás hosszú folyamat, de minél előbb belekezdesz, annál hamarabb leszel jobban.
ha sikerül is legyűrni ezeket a dolgokat, később valószínűleg hatással lennének az jövőbeli életedre, párkapcsolatodra, önértékelésédre. így szerintem mindenképpen érdemes szakszerű segítséget kérned, minnél előbb.
ami az evést illeti. 1200 kcal alatt a szervezeted anyagcseréje nagyon lelassul, és ellenkező hatást fogsz kiváltani. nem lesz energiád, és amint eszel valamit, azt a szervezeted mindjárt megpróbálja majd elraktározni. számold ki mennyi kalóriára van szüskéged, hogy tartsd a súlyod normál életvitel mellett, és egyél 10-15%-al kevesebbet. mellé pedig sportolj heti 3-4x. ez lehet könnyebb mozgás is, ha nem vagy még olyan jó kondiban, mint mondjuk bringázás, vagy erőltetett séta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!