Az öngyilkosság megoldás?
Nem bírom már
Utálom ahogy kinézek emiatt elkezdtem edzeni, ma feladtam, mert a lábaim egyszerűen nem bírják
Utálom, hogy mindent feladok, mégsem tudok változtatni
Egy kövér disznónak érzem magam aki semmire sem képes
Úgy érzem, hogy nem tartozom sehova sem, az iskolában senki se foglalkozott velem, az egyetlen barátom is sokszor levegőnek néz, persze nem direkt, csak ha mondani szeretnék neki valamit és közben mással beszél olyan, mintha nem is hallana, ha elkezdtem valakihez beszélni úgy csinált, mintha nem is léteznék emiatt ezt is érzem
A nyári szünet erre rátesz mégegy lapáttal, mivel egész nap csak bent ülök a szobámban, mamám folyton basztat, hogy egyek, mivel napi 2-300 kalórián élek, viszont ma ez felment 1200-300-ra ami miatt olyan hasam lett, mint egy terhes nőnek és úgy érzem magam, mint valami jóllakott ovis, miközben utálom ezt az érzést
Mentális betegségeim is vannak amik rátesznek erre még egy lapáttal, mint például a bipoláris zavarom, a depresszióm, a hatalmas önutálatom, emiatt lett a táplálkozási zavarom is amiből kifolyólag hétfőn is 600 kalóriát vittem be, majd utána több, mint 2 órán keresztül edzettem, hogy ledolgozzam és a végén már -300 körül jártam amire büszke is voltam
Majd kedden 350 körüli volt a kalória bevitelem amihez megint edzettem így lett 200 alatt egy kicsivel
És mint említettem ma felment ez 1200-300-ra amit megint leakartam dolgozni, viszont a lábaim már nem bírták emiatt most olyan 1000-100-nál tartok
Legszívesebben nem is foglalkoznék ezzel, viszont mint említettem hatalmas az önutálatom ami ezt nem engedi
A depresszióval lassan 2 éve és a többivel lassan pedig 1 éve szenvedek, viszont már nem bírom
Nem akarok önző se lenni, hogy a családomat itthagyjam, viszont beszélni se merek nekik erről
Még ez tart bennem valamit, hogy őket nem akarom ezzel terhelni, de már nem bírom
Persze vannak álmaim, de ezek mellett nem érzem úgy, hogy képes lennék megvalósítani őket
És szerintem a világ is jobb hely lenne nélkülem, hisz csak mások friss levegőjét szívom, miközben nem csinálok semmit, ma például teletömtem magam, miközben mások éheznek és emiatt is olyan rossz érzésem van
Esetleg ha beszélnék velük erről, vagy ha a közeli barátomnak elmondanám akkor jobb lenne? Vagy ha talán gyógyszereket is kiírnának nekem attól jobb lenne?
Vagy valahogy, valamivel, akármivel is jobb lenne?
Bocsánat, ha valamit elírtam, de közben sírtam emiatt nem nagyon látom a kijelzőt
Ha pedig valaki kritizálni szerezne, nyugodtan, az évek alatt hozzászoktam már
Ha valamit nem ért valaki írja meg, elmagyarázom érhetőbben
Előre is köszönöm a válaszokat
Azt elfelejtettem leírni, hogy régebben vagdostam is magam a stressz levezetése képpen, viszont ma már nem, mégis vannak idők mikor visszatérnék ehhez
Hánytatni is megpróbáltam már magam, viszont az nem ment
És még szorongok is ami anyám és a 'kedves' 'élettársa' miatt alakult ki, hogy nem merek emberékkel kommunikálni
Ez már odáig is elment, hogy a boltban a kinézetre is kedvesnek tűnő eladókhoz sem mertem hozzászólni ezért mindig annak adtam oda a pénzt aki velem volt, hogy ő fizessen
Lényegében ez a 'kedves élettárs' miatt van, mivel még olyan 10 éves korom körül jó erősen pofon vágott, utána még is fenyegetett, hogy el ne merjem mondani apukámnak amiről még mindig nem tud, pedig ha tudná kitekerné a nyakát is
De a lényeg, hogy anyukámat akarta először megpofozni, de eléálltam, hogy 'hagyj már minket békén, elegen van belőled'és erre kaptam én
Később már nyilvános helyen is megfenyegetett, hogy megpofoz mindenki előtt csak azért, mert megmondtam neki, hogy az ő gyerekei nem az enyémek és, hogy nem nekem kéne velük foglalkozni
Amiatt a pofon miatt és a sok agresszív kiállása miatt nem merek ma már hozzászólni az emberekhez
Az öngyilkosság nem megoldás, tudom hogy most ez tűnik a legjobb megoldásnak,de nem az. Ezzel csak megfosztod magad a következő jó dolgoktól. Volt egy ismerősöm aki vagy 5 éve megpróbált öngyilkos lenni (de szerencsére nem sikerült) és azt mondtam hogy amikor majdnem meghalt rájött hogy minden egyes problémát meg tudott volna oldani, és ezután még is oldott. Ma már van egy kisgyereke és egy szerető férje. Járt pszichológushoz és szedett antidepresszánsokat is. Ma már nagyon örül annak hogy nem sikerült a kísérlet.
Bocsi hogy egy kicsit kusza 😯
Ha szeretnél valakivel beszélni nyugodtan írj privátba.
Beszélj a szüleiddel vagy a barátoddal erről,hisz ezért vannak.Az első válasza ne érdekeljen.Ezeket a kalória beviteleket annyira nem értem,tehát nemtudom,hogy reálisan látod-e a kilóidat vagy sem.Kérd meg a szüleid,hogy vigyenek pszichológushoz,ha engedik ott is nyugodtan ki tudod beszélni magadból ezeket,ha nem engedik akkor ott van a barátod,ha segítőkész találtok együtt rá megoldást.
Menj el sportolni szabadidődben,ússz,az minden izmot megmozgat,vagy edz otthon (felülés,guggolás,fekvő vagy valamilyen gép,ha van) és ettől is jobb lesz.
A testedre pedig vigyázz, gondolj arra, hogy az hordoz téged. Te nem csak a tested vagy, hanem a lelked, és a test az csak egy hordozó tulajdonképpen. Ha így gondolsz rá, talán segíthet. :)
Amúgy a sportolás eleinte nehéz, mert hozzá kell szokni, utána egyre könnyebb. Ja és ne egyél ilyen keveset, mert későbbiekben súlyosabb problémáid lesznek. A kilók olyanok, hogy jönnek mennek, de ha a belső szerveid teszed tönkre azért, mert nem akarsz rendes étkezés, edzés mellett jó formában lenni, hanem éhezteted és hánytatod magad, később nagyon megbánod.
Szerintem elmondhatod a családodnak a problémáidat esetleg a barátodnak is.
Egyébként én is depis voltam mostanában, több minden összejött. Most kicsit látom a fényt az alagút végén de még ehhez idő kell meg hát ha nem az egyik dolog aggaszt, akkor a másik.
Ha gondolod, írj privátot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!