Mit tegyek ha lassan nem találok más megoldást az életemre az öngyilkosságon kívül?
Ma értesítettek,hogy kirúgtak az egyetemről,emiatt pénzügyi gondok keletkeztek.Február óta húzódik egy egészségügyi problémám amivel valószínűleg életem végéig együtt kell élnem,nem halálos betegség,de eléggé megkeseríti a mindennapjaimat.Sokat fogytam,napról-napra gyengének érzem magam,nem érzem jól magamat a bőrömben,annak ellenére,hogy sportolok.Állandóan feszült és ideges vagyok.
Összességében fogalmam sincs, hogy mit akarok az élettől,hogy mivel akarok foglalkozni.Ezért is rúgtak ki,mert nem érdekelt,nem tanultam.Nem érdekel semmi és tudom,hogy ez nincs jól,de nem tudom hogyan tudnék változtatni rajta,nem találok rá megoldást.Barátaim nincsenek,a napokat a szobámban töltöm bezárkózva,csak sportolni járok,de ott sem nagyon beszélgetek senkivel. Úgy érzem ha nem lennék,megoldódna minden. A családomnak nem lenne több gondja velem,élnének boldogan nélkülem és én is végre nyugalomra lelnék.
Én is sok problémával küszködök és sokat gondolok az öngyilkosságra.
Ha írsz privátba akkor segíthetek abban hogy hogyan vészeld àt ezt az egészet.
Én se találok semmi célt és értelmet az életemnek, hasonló cipőben járunk.
Olyan munkám van, amit nem szeretek csinálni, de sajnos azt se tudom, hogy mit csinálnék szívesen. Barátaim nincsenek, barátnőm se (32/F).
Én már megpróbálkoztam az öngyilkossággal, csak rám talált a családom és felélesztettek. Nem könnyű fájdalommentes, biztos öngyilkosságot találni.
Miután testileg felépültem, zárt osztályra kerültem, ami még rosszabb volt, ott a tömeges üresség mindenkiben.
Én is sokat gondolok az öngyilkosságra és megpróbáltam életemben kétszer, nem sikerült, szerencsére nem tudta meg a környezetem egyiket se, titokban csináltam, nyomai nem maradtak. Sokat sírtam néhány éve, de már az se megy, múltkor az unokatestvérem temetésén se tudtam, pedig nagyon szerettem, akkor is arra gondoltam nemsokára találkozunk talán néhány hét múlva! Nagy veszteség ért, ahogy láttam ott a koporsóban! Azóta nem tudok nem rá gondolni (hulla színe volt és nem hallom többé a hangját). Gyerekkoromban öt évesen szintén nagy trauma ért a mama halála a szemem előtt, azt se tudtam mái napig feldolgozni.
26/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!