Van itt olyan ember, aki figyelmen kívül tudja hagyni a szorongást/pánikot?

Jelen!

Nekem altalabn addig tart amig nem kezdem el magamat lefoglalni, vagy beszelgetni valakivel. Ez csak akkor megy, ha spontan jon a szorongas, ha unatkozok a munkahelyen peldaul. A panikroham nalam ugy nezett ki, hogy szo nelkul ultem a munkahelyen a helyemen es vartam, hogy elmuljon. Borzaszto es rettegek tole, nagyon rossz erzes es halalfelelmem van, de tudom hogy ha kimutatnam es eszrevenne mas akkor megjobban megijednek, hogy "uristen o is latja, akkor lehet tenyleg valami baj van?"

Olyan helyeken ez nehezebb ahol mindig elojon a szorongas, pl. moziban, szorakozohelyen, kocsmaban. Itt altalaban az segit ha eljovok innen, setalok 10percet es visszamegyek. Ha megint ramjon a szorongas, megint seta. Es aztan mar nem jon a szorongas. Nehez es kemeny.

Nagyon nehéz számomra. Nem minden esetben sikerül. Kisebb szorongások esetén működik. Az elmúlt 2 hétben nem ment mert rengeteg volt a stressz: (2 vizsga, 3 felül vizsgálat, Elértem a százezer helyett a tíz milliós üzlet kötés lehetőségét - hatalmas kockázattal persze, közben egészségügyi problémákkal is küzdök és technikai akadályok is feljöttek).

Sokat segít a stressz levezető tevékenység: légzéstechnikák / erőltetett hátra felél vállkörzés / gondolat átstrukturálás / probléma helyett kihívás keresés / gondolat napló gyártás / realizálom, hogy szorongok és megmondom magamnak, hogy ha nem szorongok jobban tudom végezni a dolgom - ez is segít néha. Ami még nagyon sokat segít, de nem abban a helyzetben, ha utólag van kivel átbeszélnem.

Én is ilyen vagyok

Nagyon nehéz tartani magam. Pókerarccal ülök, de mintha lenne valaki bennem, aki ordítva dörömböl kifelé, tépi a haját és folynak a könnyei, mégsem hallja/látja senki

Azért tartom magam, mert megfelelési kényszerem van. Félek, mit gondolnak, ha kiborulok, hogy ilyen gyenge vagyok? Nem egyszer álltam az öngyilkosság szélén, szorítottam a kést a csuklómhoz, álltam a széken kötéllel a nyakamban, de nevetségesen gyáva vagyok, mert hát "mit fognak akkor gondolni rólam?"

Olyan emberek véleménye miatt nem haltam még meg, akik minden erejükkel azon vannak, hogy a halálba kergessenek. Ironikus, nem igaz?

De senki nem tudja, hogy ilyen vagyok igazából. Mindenki egy csendes, humoros nőnek tart, aki az olvasásnál csak az életét imádja jobban

Csodákra képes ez a bizonyos megfelelési kényszer!