Szerintetek van valami pszichés problémám?

Az egész az anorexiával kezdődött... nagyon utáltam magam mindig dagadtnak láttam magam (170cm 45 kg ) és evés után mindig hám,tártam magam és keveset ettem,majd a szüleim rábeszéltek hogy egyék normálisan.. elkezdtem járni pszichológushoz, és ekkor már annyira utáltam magam hogy le kellett takarnom a tükröt mert akányhányszor belenéztem elsírtam és vágdostam magam, imádtam rajzolni és ez volt az egyetlen olyan dolog amit hálája élveztem, mindig is visszahúzódó és szelíd természetű voltam de ez most nemrég megváltozott, sokszor vannak dührohamaim, Az egyszerű dolgokon is , ekkor vagy vágyósom magam vagy az aszfalton végig húzom az öklöm,mostanában a rajz is taszítani kezdett és mindig dührohamot kaptam ha valamit nem sikerült "tökélyre" megrajzolni széttörtem mindent és sírtam , ilyenkor mindig eszembejutott, hogy a szüleim nem csak teher vagyok a vállán, meg kéne döglenem,n3m szabadna élnem, nem kéne itt lennem,És hogy én csak a pénzüket szívom el és hogy miattam csak pénzt és időt pocsékolnak és nem tudok semmit sem visszaadni...hogy soha nem lehetnek rám büszkék, és az hogy én szenvedni akarok,... akkor érezném jól magam "szerintem" ha vernének és kínoznának és szenvednem kellene.. mert ezt érdemlem...egyszer elszöktem de a rendőrség megtalált..vittem magammal kötelet hogy majd... megteszem mert elött is rengetegszer gondoltam rá csak a szüleim miatt nem tettem meg, voltam zárt osztályon is de 1 nappal később kiengedtek csak amiatt hogy azt mondtam nekik nem vagyok depressziós és nincs öngyilk.hajlamom....kiskoromban a legelső haverom (én hét voltam ő pedig 13) meg akart erőszakolni... régen nagyon nyitott voltam, mindenkihez odamentem és beszélgetni kezdtem most meg minden nap egyedül ülök a szobámban... Az osztályunkban 2 barátom van és azon kívűl 1 ... egyszer annyira mélyre vágtam hogy azt mondták össze kell varrni a kezem de szerencsére csak sebösszehúzót kaptam..a szüleim nem engednek pszichiátriára vagy mire a gyógyszerek miatt ... mindig azon gondolkozom hogy annyira gyűlölöm magam , hogy soha nem akarok barátot sőt nem is tudom elképzelni hogy valaha valaki belémszeressem... egyedül akarok meghalni és zengetések közt mert ezt érdemlem... minden nap ezek a gondolatok járnak a fejemben..nem tudom hogy van e súlyos promblemam vagy csak nyafogós ***** vagyok... lassan 1 éve ennek az egésznek..