Az lehetséges, hogy a depresszió egy teljesen más emberré formál minket?

Kérdező, a "vallás" nem mankó (mint ezt állítják, akik nem is olvasnak utána), hanem:

"Én vagyok az út, az IGAZSÁG és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."

Az igazság hiányában elég nehéz (eufémisztikusan fogalmaztam) jó életet berendezni.

Nem szókiforgatás az hogy leírok egy példát aminek tükröbén hülyeség amit írtál. Mellesleg nem egyedi esetet írok a "pszchiátriai szemléből", meglehet te lennél az első aki lefordulna a székről ha egy pszichoterápiàs csoport monológjait kéne végighallgatnia. Engem nem egyszer a hányás kerülgetett.

A depresszió nem egyenlő a pesszimista gondolkozással mint ahogy a laikusok reklámozni szeretik. Nem segít rajta a vonzás törvénye meg egyéb ezoterikus szemfényvesztések. Ez egy klinikai állapot amin gyógyszeres kezelés vagy pszichoterápia segíthet. Aki eljut addig hogy aktívan együttműködik egy szakemberrel a gyógyulása érdekében az már egy jó úton jár, hiszen felelősséget vàllal magáért, felismeri hogy a jelenben már rajta múlik mit kezd azzal ami a múltban történt. Ez nem jelenti azt hogy másoknak nincs felelőssége van abban amik vele történtek, csakhogy felismeri hogy ő tud ezzel kezdeni valamit. Rengeteg ember akiket nagyobb trauma ért gyerekkorban a szülők részéről, mintegy felmentik a szülőket később különböző gátlások végett, a felgyülemlett agressziót viszont önmagukra irànyìtják ami önpusztítő életmódhoz vezethet. Egy pszichoterápiának az is legalább ugyanolyan fontos eleme hogy helyrerakjuk ki milyen szerepet töltött be az életünkben és ezzel kapcsolatos érzéseinket megértsük minthogy saját kezünkbe vegyük dolgokat, hiszen ez, az előbbi lépés nélkül nem is történhet meg.