Akik voltak már pszichiátrián, tudnának mesélni arról, hogy milyen volt? (Több lent)

Sokan írtak nekem ez után, így hát leírom mi lett ennek a vége.

A szüleimnek kitálaltam mindenről, ők pedig csak annyit mondtak, hogy ha szerintem ez segíteni fog nekem, akkor finanszíroznak nekem egy magán pszichiátert (ezek után én azt tanácsolom hogy ne féljetek elmondani ilyesmit a szüleiteknek!) Szóval azóta pszichiáterhez járok, a hangok a fejemben lehalkultak, most egy jobb epizódban vagyok, de elkezdtem hallucinálni. A pszichiáter szerint a túl hangos gondolataimhoz kötött személy is egy hallucináció, de hát nem igazán szűkült ezzel a kör a betegségek közt. És mivel fiatal vagyok (19 éves) így nyilván egy hónap alatt nem fog tudni diagnosztizálni. Szóval egyelőre ennyi történt.

Újabb update: az ötödik alkalom után apukám közölte, hogy nem tudja nekem tovább finanszírozni ezeket a dolgokat de majd augusztus végén megint tudok járni.

Azóta se lett pénz erre, szóval most fogom beintitani a körzeti pszichiáterrel való kapcsolatom és kezdhetem az egészet elölről. Hallucinálok, rohamaim vannak és kezd teljesen szétcsúszni az agyam. A pszichiáter szerint ezt sosem fogom eltűntetni az életemből, Max kezelni fogom tudni.

Elvetettem már azt a jó szokásomat, hogy nem akarok gyógyszert használni. A rohamaim olyan erősek, hogy muszáj azt szednem, ha nem akarok meghalni az egyik szarabb rohamnál. Egyébként 3 éve barátom van, tegnap adta be nekem, hogy többé már nem szeret. A hangok erősödnek. Nem tudom, hogy kilábalok-e ebből valaha.

Nem célom, hogy sajnáljatok, hanem úgy gondolom hasznos, ha leírom a tapasztalataimat. Kérlek ne sajnáljatok. Minden jót kívánok az olvasóknak!