Segítséget szeretnék kerni ebben a pánikbetegség dologban. Hogyan lehetne elkerülni?

Elég rég óta pánikbeteg vagyok, akkor jön elő amikor távol vagyok a szüleimtől és a halálra gondolok, arra, hogy messze vagyok a szüleimtől és egyszerűen kapkodom a levegőt és nagyon erősen megdobban a szivem, lever a víz és elég ciki, de a szüleimmet akarom. Ilyenkor amikor biztonságban érzem magam, nevetek magamon, és szégyellem magam.

Elég régen volt màr ilyenpánikrohamom. Kb 3 éve, de tudom magamról, hogyha olyan a helyzet egyből bepánikolok. Szüleim úgy tudják kinöttem , nem akarom elmondani nekik. Magam akarom leküzdeni.

A probléma az lenne, hogy hétvégén megyek ausztriába nyaralni a csapattal, és 1 hetet lennèk ott. Azért vállaltam el, mert leakarom küzdeni, azt akarom hinni, hogy màr 16 évesen nem foghat ki rajtam ez. Bevállaltam, mert azt akarom, hogy bármikor eltudhassak menni nyaralni, azzal a tudattal, hogy minden rendben lesz. Elég régen voltam már nyaralni. Kb 6-7 éve.

Namost, tudni kell, hogy általában esténként jön elő, mert akkor gondolkozok, és akkor gondolok bele az egészbe.

Mit tudnátok javasolni? Ha bepánikolnák mit csináljak? Kinézem magamból, hogy mèg egy hisztit is levágnék, hogy ,,jaza akarok menni". Huh, de ciki lenne😐

Ez elég rosz, azért mert úgy pepánikolok, hogy egy 5 éves kisfiú szintjén viselkednék. Tudom, mert emlékszem, volt màr ilyen.

Valahogy el lehet kerülni ezt a pánikbetegséget?