Az baj ha vagdosom az ujjaimat?

Én, mint aki szintén vagdosta magát régen, azt mondanám baj. Én úgy szoktam le, hogy először is megtudták a szüleim és rossz volt látni mennyire aggódnak értem. Próbáltam a lábam, csípőm, de azért na, lekéne erről szokni. Rátértem arra, hogy az ajtófélfába vágtam a kezem, ami persze sokkal jobban fájt emiatt erről már könnyebb volt leszokni.

Amúgy ha minden kötél szakad inkább használj friss eldobható borotvát, én azt használtam és 0 hegem van

Rengeteg mentális betegségről hallottam már, sőt egy-kettőben benne is vagyok, de még mindig nem értem, mi a jó a vagdosásban, hogy érezz valamit.

Én jártam már úgy, hogy nő létemre beleütöttem ököllel az ablaküvegbe, de ahhoz akkora hatalmasnak dühnek kellett eluralkodni rajtam, hogy nem is tudtam kontrollálni hirtelen abban a pillanatban.

Szerencsére nem lett bajom, csak kicsit vérzett, de elborult az agyam.

Ezt a verziót, hogy leülök és belevágok magamba csak úgy, mert épp olyanom van, egyszerűen nem tudok felfogni, hogy működik.

Sokat nem segítettem, csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy igen, létezik ilyen, hogy elborul az ember agya, a tiéteket viszont nem tudom megfejteni, mi a jó ebben.

Először a csuklómon csináltam, de mert eldobható borotva volt nem ment mélyre, nem akartam megölni magam, már egyáltalán nem látszik. Miután kiderült azután tértem rá más helyekre.

Amúgy tini kori agyf***sz miatt volt. Elég nehéz elviselni azt a korszakot. Az akkori barátom megcsalt az egyik legjobb barátnőmmel, szóval duplán kibírhatatlan időszak volt. Aztán megszakítottam minden negatív tényezővel a kapcsolatot, gondolom ez is besegített a gyógyulásba.

Első voltam