Vágdosom magam, tujaldonképp nem értem miért. Magyarázat?

Sok mindentől függ. Nem ismerünk, így nem tudhatjuk.

Ha csak annyira vágod meg magad, hogy felvágd legfelső bőr rétegét, és vigyázol, hogy ne legyen belőle baj, akkor az csak figyelemeltereles

(valami problémádról), figyelemfelkeltés (valaki figyelmére vágysz), vagy csak szimplán jó érzésnek találod azt a fájdalmat.

Ha csak épphogy megsérted a bőrt, és az azzal járó fájdalom jól esik, az szerintem a legkisebb gond.

Ha viszont komolyan és mélyen vagdosod magad, a végére nehogy valami nagyobb bajod legyen belőle!!

Nem éri meg!

És ha túl mélyen vágod meg magad, nem gyógyul be soha teljesen, és nagyon kellemetlenedz, ha majd az unokáid megkerdezik, hogy "Mama mi az a csík a karodon?"

Szerintem ezen minden kamasz átmegy valamilyen szinten. Stressz a suli miatt, elvárásoknak való megfelelés, és úgy eleve a hormonális változások miatti hangulatváltozások.

Én egy nagyon rossz általános iskolába jártam, ahol elég sok mentális problémám lett, kezdve a depressziótól az anorexiáig. 13 éves koromtól kb 17 éves koromig vagdostam magam, de ez inkább csak a belül érzett problémák levezetése volt. Ahogy gimnáziumba kerültem ott jobb lett aközeg és a közérzetem, de valahogy nem éreztem sokáig jól magam a bőrömben, és elég nehéz volt magamtól kilábalni a depresszióból és a szorongásból, mert a családom nem hitte el, hogy baj van.

Erre a vagdosásra elég könnyen rá lehet szokni mint "problémamegoldó" (inkább elfedő) módszer, de hidd el nem éri meg, mert én is már minden feszültséget így vezettem le idővel, és baromira nem egészséges. Inkább sportolj, olvass, vagy kezdj el valami küzdősportot, azzal hatékonyabban levezeted a feszkót. :) Nem vagy bolond, csupán lelkileg labilis, de tapasztalatból mondom, hogy ez a létező legrosszabb alternativa amit választhatsz.

Ha szeretnél beszélni erről írj nyugodtan. Érdekes, hogy én pont az ilyen kamaszkori problémáim miatt választottam a pszichológiát a felsőoktatási tanulmányaimat illetően. :)

20L

Lehetséges, az életvidámság, ami eddig fémjelzett, csak afféle felszín, valójában régebbről hordozol magadban keserű emlékeket. Egyes elemek egyre gyakrabban emlékeztetnek erre az elemre. Ez szorongást, egyedüllét érzetét hozza elő, valamint a törődés hiányát.

Tán hiányzik neked az, hogy valaki törődjön veled ennek kapcsán.

A vagdosás sok esetben arról szól, hogy a cselekvő egyedül érzi magát, figyelemre vágyik, ugyanakkor úgy hiszi, a fizikai fájdalom elvonja a figyelmet a lelki fájdalomról, amit képtelen kezelni. Ez egy ideig-óráig meg is valósul, azonban gyorsan visszatér a lelki gond érzete, de a tapasztalatok miatt újra el akarja terelni ezt és ezért "vágyik" a vágásra, míg nem afféle kényszeres cselekedetté válik, mint afféle menekülési lehetőség a szorongás elől.

Talán ez lehet a helyzet nálad.

1. Érzelmi szabályozás.

Nem akarod vagy tudod megélni a negatív érzelmeidet, ezért úgy teszel, mintha nem léteznének. Ez nevezzük érzelmi hasításnak. A lehasított érzelmek viszont nem szűnnek meg létezni, ezért bizonyos kiváltó ingerek hatására előjönnek (ami lehet akár a legegyszerűbb hétköznapi dolog is), ilyenkor válik opcióvá a vagdosás. A fizikai fájdalom eltereli a figyelmedet a negatív érzelmeidről (a leírásod alapján az üresség, és a hiány érzéséről).

2. Tanult viselkedés.

Ha a szüleid fizikálisan büntettek a hibáidért, te magad is hasonló büntetést alkalmazol magaddal szemben, ha úgy érzed valami nem sikerült.

Fordulj minél előbb pszichológushoz a problémával. Minél fiatalabb vagy annál nagyobb esély van arra, hogy megtanuld máshogy kezelni a negatív érzelmeidet. Az önbántalmazás az első lépés az öngyilkosság felé. Fennáll a tetanusz és a vérmérgezés veszélye. Ha túl mélyen vagdosol megsérthetsz idegeket, fő ereket is.