Hogyan tudnám leküzdeni az emetofóbiát?

Hát, ha ezt a szót megtaláltad, és megalkottad a diagnózisodat, akkor a választ is tudod: pszichoterápia. Jobbulást.

Úgy, hogy átfordítod az agyadban a hányással kapcsolatos érzéseidet. A hányás nem egy életveszélyes dolog, hanem ÉPP ELLENKEZŐLEG. Életmentő szerepe van. Ha pl romlott ételt eszel, a hányás menti meg az életedet. Ne félj a hányástól, tekintsd a barátodnak.

Én is emetofóbiás vagyok, csak nekem nem ilyen fázisú. Én eszek rendesen, jól érzem magam, nincs különösebb gondom, de ha hányingerem van teljesen bepánikolok, remegek, izzadok és fázok, végig az van bennek, hogy nem akarok hányni. Ha mást látok hányni rosszul leszek. De van, mikor már csak a szó, kifejezés hallatán is elkap az undor. Ha buszra ülök/autóba hosszabb út során, szintén ettől félek. Bennem kialakult egy olyan kép is, hogy busz/utazás/kolbászosszendvics=hányás. (tudom, a kolbászosszendvics fura, ennek külön története van) Szerintem is segíthet a pszichológia/pszichoterápia. Nálam már viszonylag enyhül ez, ezt úgy értem el, hogy az elmúlt időben, amikor busszal/autóval uaztam nem voltam rosszul. Meg elkezdtem kicsit utánanézni ennek a fóbiának. #2 Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem nem igazán menne így leküzdeni egy fóbiát. (tisztában vagyok vele, hogy te is segíteni szeretnél a kérdezőnek, nem kötekedésből írtam, csak pl. nekem nehéz lenne ezt így leküzdeni)