Hogy tudnám leküzdeni? Félek iskolába járni

Szinte mindentől.

Magától az osztálytársaimmal való bármiféle kommunikációtól is.

Nehéz megszólni, fulladok, gyomorgörcsöm van, folyamatos hányinger, fejfájás.

Teljesítmény helyzetekben ezekhez még remegés is társul, plusz ugye a szívem is majd kiesik és a sírást is alig bírom tartani. Múltkor dolgozat írás közben teljesen leblokkoltam, és azt, amire előtte már egy hete tanultam (szüleimnek még fel is mondtam stb)0 ponttal 1-esre írtam meg.

Nagyrészt nincs is olyan személy, akivel úgy jóban lennék oda bent.

Emellett úgy érzem semmiben sem vagyok jó. Bármit csinálok, az vagy teljesen rossz vagy nem elég jó.

Ezek eddig csak ilyen helyzetekben fordultak elő, az utóbbi időben viszont elkezdtem ezt a fullasztó érzést itthon is és tömegközlekedésel való utazás közben, aluljárókban való sétálás (inkább olyan helyen ahol sok ember van) közben is.

Legutóbb félre kellett vonulnom és leülnőm, mert annyira remegtem, hogyha nem kapaszkodok, akkor a lábaim összecsuklanak. De, ha így leülők, csak még rosszabb lesz, mert nem vagyok mondjuk a busz ajtajának közelében, akkor pedig az a bajom, hogy mi van, ha nem tudok időben leszállni, vagy, hogy elfoglaltam más elől a helyet.

Járok pszichológushoz, de ezeket így még nem mondtam el. Félek, hogy úgy hangzana, mintha kitalálnám őket.Itthon sem hisz nekem senki.

Volt korábban már pánik rohamom, de csak 5x-6x így nem nevezném magam pánik betegnek...

Meg attól tartok, hogyha elmondanám, akkor lehet kapnék valami nyugtatot, annak a beállitásához, pedig vissza kéne feküdnőm egy hétre (?).

Plusz nem szeretnék semmi féle gyógyszert szedni, rettegek még a gondolatától is.

Annyira szégyenlem, hogy ilyen vagyok.

Egy csalódás. A szüleim nem érdemlik meg, hogy ilyen béna gyerekük legyen, jobbat érdemelnének...

Nem szerettem volna panaszkodi,szóval inkább itt abba hagyom.