A borderline személyiségzavar milyen gyakori betegség? Hogyan lehet kezeltetni? Van rá esély, hogy én is ebben szenvedek?

Én nem szeretem magam interneten diagnosztizálni, viszont kíváncsi lennék, ha esetleg vannak itt pszichológusok, borderline-osok, ő szerintük ez mennyire lehet valószínű? Egy ideig úgy gondoltam, hogy simán csak lázadozó és nehéz jellemű ember vagyok és változtatnom kell. Hosszú hosszú évek kemény munkája után sem sikerült, sőt, csak rosszabb lett az egész. Picike óvodás korom óta tudtam magamról, hogy valami nem stimmel, éreztem, hogy baj van velem és ilyen kisgyerekként is már voltak csúnya gondolataim, példaként: Bár meg sem születtem volna, miért kellett engem a világra hozni, hiszen senki sem szeret igazán. Az lényeges információ lehet, hogy édesanyámmal soha sem volt jó kapcsolatom. Sürgős császárral kellett engem kiszedni belőle, mert elkezdtem visszafelé sorvadni, ő pedig tele volt méreganyagokkal. Babakoromban szülés utáni depresszió gyötörte őt és végkimerülésében megpróbált megölni, mert folyamatosan sírtam. Fejjel lefelé ráncigált a lábamnál lógatva, gondolom ez is betett kicsit az agyamnak. Ezeket természetesen nem emlékezetből mondom, hanem tavaly egy nagy családi balhé után került felszínre a dolog, úgy érezték itt az idő, hogy megtudjam, 20 évesen. Most 21 vagyok. Máig nincs normális anya-lánya kapcsolat kettőnk között. Nem bízom benne és nem is bízhatok, ha hazudtam, azért kaptam, ha őszinte voltam, azért mégjobban. Nem vette komolyan a bajaim, mindig csak ócsárolt és sohasem tudtam rájönni miért nem felelhetek meg neki. Édesapám folyamatosan dolgozik, kamionsofőr, vele sincsen ebből kifolyólag azoros kötelékem. A személyiségem igazából nagyon hamar kifejlődött, mindig mondták, hogy "csodabogár" vagyok. Csak a művészetben tudok megnyílni, más pályán képtelen lennék érvényesülni. Az embereket sorra üldözöm el magam mellől, mert amikor rám jön egy hangulatváltás, van, aki rosszkor van rossz helyen. Rettegek az emberek véleményétől, kifejezetten rosszul viselem a negatív kritikát. Nyáron depressziós voltam, nagyon elhagytam magam, nehéz volt kilábalni belőle. Félig-meddig talán sikerült is, állatterápiával. Végtelenül türelmetlen vagyok rosszabb napjaimon, és egyik pillanatban valamiért odáig vagyok, aztán elbizonytalanodom és úgy gondolom, bukás lesz a vége. Sorozatos hangulatingadozásaim vannak, nálam is jelen van a végtelen szeretet és hála-végtelen győlölet és bizonytalanság érzések váltakozása. Igazából nagyon szélsőséges a viselkedésem és ezt már többen is említették. Megélés szempontjából teljesen életképtelenné tesz ez az egész, sokszor a lakásból sem tudok kimozdulni és szörnyű bűntudatom van, amiért a páromnak kell eltartania. Igazából majdnem mindenért aggódom és bűntudatom van, gyötör a tehetetlenség, de ha elkezdenék valamit, hirtelen nem tudom folytatni. Mindenem meglehetne, de nem tudok tenni érte, nem vagyok boldog, ha esetleg igen, az inkább öröm és nem boldogság, mert nem tart sokáig. Üresnek érzem magam belül, néha amikor tükörbe nézek elborzadok a látványtól, ahogy kinézek, ahogy elhagytam magam és mintha nem is én lennék. Mintha egyszerre 2 ember lennék. Nincs önbecsülésem, de néha mégis a fellegekben járok, magabiztosságot érzek, aztán elillan és vissza a valóságba. Pszichológushoz nem mentem még, mert rettegek, hogy gyógyszert ír fel és ha rájön, hogy nem szedem, akkor kórházba kerülök. Öngyilkossági kísérlet miatt már voltam bent egy hetet, de ott sem vettek komolyan. Random leinjekcióztak dühöngő őrülteknek való gyógyszerkombinációval aztán gúnyolódtak rajtam, hogy legközelebb legyek szíves magasabbról ugrani, ha igazán meg akarok halni. A pszichológus pacák alapján megállapította, hogy ez csak tinihiszti és kiengedtek. Rémes volt ott lenni, 3 napig kába voltam, és két hétig nem tisztult ki belőlem az injekció, a szemem is károsodott tőle és azóta méginkább nehezemre esik kezelni az indulataim. Ezt azért írtam le, mert lehet ez is lényeges információ. Egyetlen egy barátom maradt, de már vele is félek kommunikálni, nehogy elveszítsem a tartásom egy pillanatra és észrevegye, hogy továbbra is szánalmas vagyok életbenmaradás terén. Rajta kívül a párom van még, aki néha nagyon besokall a viselkedésemtől, de ő próbál megérteni. Bocsánat, ha nagyon hosszú lett, úgy gondoltam, minél részletesebb, annál behatárolhatóbb. Köszönöm, ha elolvastad!