SOS, mi baj van velem? Disszociatív személyiségzavar ez vagy valami más? :c
Kezdeném azzal, hogy alapvetően egy egészségi csőd vagyok szinte minden tekintetben, van vagy négyféle allergiám, szemproblémám, szívet érintő rendellenesség, vázszerkezetet érintő enyhébb probléma és... possztraumás is vagyok elég hosszú ideje. Alvásgondjaim is vannak, ahogy emlékszem, mindig elegendő volt maximum 5 óra, az utóbbi években 2-3-ra csökkent átlagosan.
Most pedig jöjjön a történet kirívó része... a possztraumás beállta óta nem az igazi a memóriám, de nem is tudom megmondani pontosan mióta, még annál is rosszabb lett. Rengeteg minden kiesik, néha arra sem emlékszem teljesen világosan, amit néhány perccel korábban csináltam, általában nem tudom elkülöníteni egy ideje, hogy bizonyos tevékenységeket pl. ma csináltam vagy előző nap. Adódnak néhány perces szakadások is, amikor nem tudom, hogy amivel épp foglalatoskodtam, azt mennyi ideje csinálom, olyan mintha robotpilótára kapcsolna az agyam - ilyen korábban is volt már sokszor, évekkel ezelőtt, de nem ennyire sűrűn. Amik megvannak emlékeim, azok se normális emlékekként működnek, hanem inkább "afelé nyers adatként" pl. tudom, hogy volt nemrég karácsony, tudom, mit kaptam rá, és hogy mi volt a kaja, de ennyi, nincsenek úgynevezett "emlékképek". Csak a tudat, hogy ez meg ez volt. Amikor visszagondolok arra, mit csináltam pár hónapja vagy pár éve, akkor nagyon homályos minden, ami meg élesebb, az olyan, mintha valaki más csinálta volna, mintha valaki más életének a része lenne, nem az enyémé.
Mindez az éjszakai órákban súlyosabb, akkor olyan is szokott lenni, hogy olyan furán idegennek, távolinak tűnik a környezetem, pakolászok, rendezgetek a szobámban ezt-azt, hogy elmúljon az érzés, de sokszor ilyenkor is olyan, mintha távolról csinálnám ezt, robotszerűen. Ilyenkor baj szokott lenni az egyensúlyommal, olyan, mintha be lennék lázasodva, a tarkóm fáj - amikor emlékezési problémák vagy ilyen konkrét kis kiesések vannak, akkor is nagyon szokott fájni, és nem akar múlni, szédülök.
Néha, egy-egy ilyen után furcsán idegennek érzem a hangomat és a mozdulataimat , időnként a tükörképemet is, amikor nézek magamról régebbi képeket a számítógépen vagy a telefonomon, sokszor olyan, mintha...valaki más lenne rajta, nem én - sok fotónál nem is tudok vizuálisabban visszaemlékezni rá, hogy készült, csak szintén nyers adatként megvan, hogy mikor, milyen körülmények között...
A családtagjaimat felismerem, de van, hogy per pillanat nem tudom valakiről eldönteni, miért van ott, ahol.... csak tudom, hogy természetesnek kell vennem, hogy ott van.
Nemrég keresgéltem a neten, és találtam leírásokat a Disszociatív személyiségzavarról, stimmmelősnek láttam pár pontot.
Egyelőre ennyi jutott eszembe :s Van tippetek, hogy ez mi lehet?
Amikor még a poszttraumás merült fel, körbejártuk a családdal a környező három megye orvosait, az összes pszichiáter, akihez elvittek tipikusan az a "depresszió iparos" volt, aki mindenre nemtörődömségből ráhúzza azt a diagnózist, hogy ne kelljen vele annyit foglalkozni, valamilyen szinten a beteget okolhassa a gondért, mert "nem akar eléggé változni, magának generálja" :/
Nem tudnék esetleg egyedül javítani ezen valahogy? Azt olvastam, hogy másra szerencsére nem igazán veszélyes, de azért eléggé para, amikor be-bejön egy kiesésszerűség :c
Még az ugrott be, hogy mostanában... nem is tudom, miért, sírósabb vagyok. Alapvetően szinte semmi se tud megríkatni, az ismerőseim közül többen mondani is szokták, hogy biztos fából vagyok titokban... mostanság meg néha csak úgy rám jön. Akkor, amikor emlékezési probléma van, és akkor is ez volt, amikor ennek a személyiségzavarnak kezdtem olvasni a tüneteit. Aztán csak úgy elmúlt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!