Az én hibám lenne? Miért nem múlnak el szörnyű emlékek, a gondolatok?

És ennyi? Elolvasod, pár percig jobban érzed magad, és most kiemeled a kérdést, hogy megint pár válasz után egy sóhajtásnyi időre megkönnyebbülj?

Sajnálatos, de ez így nem fog menni. Lépned kell. Április 20. óta két és fél hónap telt el, ez rengeteg idő. Ne vesztegesd tovább.

Sajnos ha egy gyerek/fiatal ilyen szörnyűségeket él át, mondjuk ki nyíltan: bántalmazták, az esetek 99,9%-ában kialakul a bűntudat. Abszurd, hiszen miért Te lennél a hibás attól, hogy Téged bántanak, de ez a pszichológiai tapasztalat, hogy a bántalmazás bűntudatot alakít ki a bántalmazottban. Vagyis nagyjából "természetes" az, hogy bűntudatot érzel. Valahogy ez egy természetes emberi reakció, bár nagyon érthetetlen, képzeld el, hogy 4-5, de még 10-12 éves gyerekek is képesek teljes meggyőződéssel hinni, hogy a szüleik miattuk váltak el, ők a hibásak, sokszor még konkrét eseményeket is kötnek hozzá, hogy pl. azért hagyta őket ott az egyik szülő, mert nem ették meg a virslit. A gyerekeknek semmilyen tudásuk, rálátásuk nincs még a világ működésére, viszont az igényük ezzel szemben fokozott arra, hogy megértsék az összefüggéseket, lássák a rendszert, hogy az egy kiszámítható, biztonságos környezetté váljon számukra. A gyerekek számára elképesztően fontos a biztonság.

Hát valljuk be őszintén, a Te szüleid vajmi keveset tettek azért, hogy biztosítsák ezt számodra. Képzeld magad a kicsi éned helyébe, hogy megérkeztél ebbe az idegen világba, ahol ők a világ közepe, biológiailag arra vagy programozva, hogy tőlük várd a "megoldást", a biztonságot, a tudást, a világ értelmezését, de SEMMIT nem kapsz meg tőlük, pontosabban szinte az ellenkezőjét kapod annak, mint amire szükséged lenne ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott, magabiztos, élni akaró felnőtté válj. Ha folyamatosan az az üzenetük, hogy egyáltalán minek élsz, akkor mit vársz, hogy majd nagy önbizalmad lesz és ismerni fogod a határaidat és meg tudod majd védeni magad? Az, hogy a tanárodnak nem tudtál nemet mondani, egyenes következménye a bántalmazottságodnak. Az is sajnos egy pszichológiailag vastagon megalapozott statisztikai tény, hogy a bántalmazott gyerekek jó eséllyel kerülnek felnőttként is bántalmazó kapcsolatokba. Azért is nagyon érdemes lenne szembenézni ezzel a tragikus gyermek- és fiatalkorral, s lehetőség szerint feldolgozni, hogy ne ismétlődjön Veled mindig ugyanaz.

Ez a tanult tehetetlenség, amikor kiszolgáltatott kisgyerekként vagy egy bántalmazó szituációban és később felnőttként is tehetetlennek érzed magad, hiába vagy felnőtt, nincsenek eszközeid az önvédelemre.

Jó hír azonban, hogy ennek nem kell így lennie. Egyrészről szomorú, hogy a Te helyzeted nem egyedüli, rengeteg embernek volt hasonlóan szomorú fiatalkora, másrészről viszont pont azért, mert ez a probléma annyira gyakori, már bizonyítottan hatásos gyógymódjai is vannak. Igaz, évekbe telhet túllépni ezen, de nagyon megéri, hiszen visszakapod azt az életed, amit a szüleid elvettek Tőled akkor, amikor megszülettél. Valaki már ajánlotta itt a NaNE honlapját, az nagyon jó, jó kiadványokat találsz rajta, de ugyanígy a KékVonal is segíthet, már csak ha utánaolvasol a bántalmazásnak és lelki következményeinek, már közelebb kerülsz önmagadhoz, megértheted, mi történt Veled, tájékozódhatsz abban, hogy hogyan kellene ezt feldolgozni, milyen lehetőségek vannak.

Az, hogy kiírtad ide a problémád, már egy óriási lépés. Sokan annyira befordulnak az ilyen bánásmód hatására, hogy végigszenvedik az életüket anélkül, hogy megfordulna a fejükben, hogy lenne kiút. Pedig mennyire megéri lépni!