Mit tehetnék ezellen az érzés ellen? Mi a baj velem? Kiégtem?

Miért hagytad abba a pszichológushoz járást? Szerintem keresd fel újra.

És ne menj férjhez, ha csak korábban örültél neki!!! Ne tegyél még két-három embert (a férjedet meg a gyerekeidet) boldogtalanná! Majd akkor dönts róla, hogy férjhez mész-e és hogy kihez, amikor lelkileg rendbe jöttél. Így nem tudsz felelősen dönteni!

Szia!

Miért cipeled a múltad? Próbálj meg felejteni, próbálj meg ezekre nem godnolni és nem cipelni tovább a kiskorodban történteket. Nem lehet, egyszerűen képtelenség boldognak lenni úgy, hogy ezekre a szomorú dolgokra gondolsz! Bocsáss meg mindenkinek aki bántott, rosszat mondott rád- és itt a megbocsátás az a felejtéssel egyenlő, mert nem lehet úgy megbocsájtani, hogy közben azért még emlékszel, hogy xy mit mondott vagy tett veled. Próbálj meg hálás lenni, hálás lenni annak, amid van, mert igenis van mire hálásnak lenned meg büszkének lenned! Soroljam? Megcsináltad az egyetemet, lett nyelvvizsgád, van párod, feltételezem egészséges vagy (ennél nagyobb kincs nincs!) és ezek csak azok a dolgok amiket látatlanban mondok rólad. Egyedi vagy. Ne hagyd, hogy a múltad tönkre tegye a jelened és a jövőd. Nem engedheted, mert ha hagyod, ha TE saját magad hagyod, akkor a fél világ is kevés lenne ahhoz, hogy meggyőzzönek Téged. Én azt veszem észre (25 éves vagyok), hogy egy mocskos, rohanó, mókuskerékben élő, elbutult világban élünk, amiben elkezdtük gyűjteni a dolgokat és miután megszereztük, jobbat akarunk szerezni belőle. Kocsi kell? Akarom, hogy legyen kocsi. Dolgozok érte, megvettem a kocsim, ami egy (most mondok valamit) egymillió forintos Opel kocsi. Majd megint kell kocsi, de mostmár egy tízmilliós Merci kell. Miért? Miért kell tízmilliós Merci? Sajnos ott tartunk, hogy ezek lettek a fontosabb dolgok..a tárgyak gyűjtése és az, hogy minél jobb és drágább legyen a tárgy. Borzalmas. És jönnek az olyan emberek mint Te, akik csodálkoznak és nem értik mi történt, és keresik az okokat, de a szorongás nem múlik csak úgy el egyik pillanatról a másikra. Nem megy csettintésre. Annyira felgyorsult a világ, hogy mindent egyből akarunk. Vannak dolgok, amihez idő kell. Ami nem megy egyik napról a másikra, sőt egyik hétről a másikra se. El kell kezdeni tudatosan odafigyelni arra, hogy mit őrzünk meg az emlékezetünkben és a szívünkben.