Ez csak sima szeretethiány vagy kezdődő depresszió szerintetek?

Alapjában véve nem vagyok érzelgős típusú lány vagyok de néha szeretek egy másik embernek az erzeseimrol beszélni. Csak sajnos ezt a szuksegletemet senki sem tudja "kielégíteni"

Anyukámmal régen nagyon jó kapcsolatom volt, de ahogy nőttem évről évre kevesebbet beszélunk főleg ilyen lelkizős témákról. Szerinte már túl nagy lány vagyok ahhoz hogy neki mondjam el a dolgokat...

Legjobb barátnőmmel pedig egyszerűen nem tudok semmi komoly témáról beszélni. Mindenből csak viccet csinál, végig sem hallgatja amit mondani AKAROK.A többi barátnőim sem olyan nagyon lelkizős tipusuak. Persze több haverom is van, de ezek a kapcsolatok valahogy nem boldogítanak. Ne értsétek félre, nem akarok egész nap komoly témákról beszélni, de néha jól esne egy kis beszélgetés.

Mindent magamba tartok, pedig érzem hogy ki kéne mondanánom valakinek. Jobb híján a kutyámnak vagy a kispárnámhoz beszélek, ők legalább meghalgatnak.

Barátom meg sosem volt, de nem erőltetem a dolgot, lesz ha lesz.

Mit tehetnék hogy közelebb kerüljek az emberekhez?

17/L