Hogyan dolgozzam fel, hogy elszúrtam fiatalságom és az egész életem?

Értem én a problémád, hogy nagyon nehéz egyedül megváltozni, új életet kezdeni, de igazából mindenki csak saját magán tud segíteni, más nem segíthet rajta. Hiába mész el egy pszichológushoz, ahogy te is mondtad, ő is csak ugyanazt tudja mondani, mint bárki más. "Meggyógyítani" nem tud a lelki bajaidból. Azt magadnak kell megtenned.

Azt írod, hogy senki nem segít, de milyen segítségre vágysz egyáltalán? Mert ahhoz, hogy elmenj szórakozni, csajozni, nem kell, hogy valaki kézen fogjon és elvezessen téged egy szórakozóhelyig vagy hogy odalökjön egy lány elé, hogy beszélj már vele!

Ahhoz hogy tovább tanulj vagy új munkát keress, szintén nem kell segítség, vagyis hogy nem is igazán tudnának segíteni. Mármint például az elsőben, hogy segítene bárki? Válasszon helyetted egyetemet vagy szakot? Segítsen a felvételiben? Vigyen el kézen fogva beiratkozni? Járja végig veled az egész egyetemet? Menjen el helyetted vizsgázni? Nyilván ezeket senki nem fogja megtenni.

Magadnak kell mindent megcsinálni, hogyha előrébb akarsz lépni az életben, akár mennyire is nehéz ez.

Segíteni legfeljebb csak azzal tud bárki is, hogy meghallgat, ha panaszkodsz, mert épp nem jönnek össze a dolgok. De megoldani ő sem tudja helyetted őket. Ha valaki meghallgat, az csak egy kis lelki támasz, de nem csoda. Nem fognak varázsütésre megoldódni a dolgok akkor sem, ha van valaki, aki meghallgat. Akkor is magadra vagy utalva a fontos dolgokban. Csak te egyedül tudsz változtatni, senki más nem tudja ezt megtenni helyetted, még akkor sem ha szeretné.

Értem, hogy mit érzel, igaz én még tizenéves vagyok de nagyon aggódok én is, hogy kimaradok az életből, a szorongásaim és gátlásaim tartanak vissza engem is. Félek, hogy ez eldurvul és nem fogok változni. Én még pszichológushoz se mehetek anyám miatt. Értem, hogy te próbálkoztál ezzel többször is és nem tudtak segítséget nyújtani, de ne add fel! Egy csomó embernek meg kell ismernie jó pár pszichológust, amíg megtalálja a neki megfelelőt. Persze ez igen fárasztó, lelkileg is, de nagy segítség lehet, amint sikerrel jársz. Nagyon sok befásult, lelketlen személy dolgozik a szakmában mostanság akik egyáltalán nem hordják a szívükön a páciensük lelkivilágát, de szerencsére léteznek jó szakemberek is. Meg kell találni. Persze ha meg is találtad, utána a te felelősséged is, mi lesz ezután. Ha nem hiszed, hogy fog tudni segíteni, nem hiszel magadban, nem fogadod meg a tanácsait, akkor fölösleges eljárnod. Nehéz rávenni magad ezekre, de csak egyszer kell kinyitnod a dolog felé, utána könnyebb lesz.

Addig is próbálj ki valami újat. Nem azt mondom, hogy fedezz fel egy új hobbit (bár ez se rossz ötlet, lehet találnál valamit, amit élvezel csinálni és még jó is vagy benne), de ha pl elkezdenéd leírni az értéseidet, az lehet, hogy segítene. Nem kell tehetséges írónak lenni ehhez, csak simán add ki magadból, mit értel. Próbálj ekkor ne a múltra koncentrálni, hanem arra, hogy MOST hogy gondolsz dolgokra. Ha nincs senkinek kiönteni a lelkemet, én ezt szoktam csinálni. Néha csak az a fontos, hogy kiadjam magamból az érzelmeket, az mindegy, hogy kapok rá reakciót vagy nem. Nézz filmeket, olvass könyveket, ismerd meg különböző művészek életét. Nem csak az iskolában tanulsz dolgokat, ezt úgyis tudod.

És egyébként egyik élet se haszontalan. Nem kell csúcs karriert befutnod, tökéletes szociális életet élned, vagy a legtanultabb embernek lenned ahhoz, hogy értékes legyél. Persze nem rossz, ha vannak ezek, segítenek a boldogság kialakulásában, de hidd el, hogy a legnépszerűbb, legmagasabb pozícióban lévő emberek között is van olyan, aki úgy érzi, nincs miért élnie.

Tudom, ezek a szövegek nem mindig segítenek, olyan elkeseredett lehetsz, de azért remélem elgondolkozol ezeken, és újabb pszichológus után kutatsz. Szerintem ez lenne a legfontosabb a többi mellett.

#12, en is ugyanígy erzek. Bár annyi külömbség van, hogy pszichológusnál nem voltam még (es most jól el is vetted a kedvem tőle...), és meg "csak" 32 vagyok.

Van egy szakmám, amivel 10-ből 9 helyen kiröhögnek, azon az egy helyen, ahol nem (állami vállalat), ott dolgozom most pár éve, nem túl jó fizetésért...

Egyetemet elkezdtem, de pénzhiány miatt pár év után ott kellett hagynom...

De ami a legnagyobb problema, hogy ez a párkapcsolatok téma teljesen kimaradt nálam...

Úgy érzem, ezen a területen "halmozottan hátrányos" helyzetem miatt már nincs is semmi keresnivalóm, emiatt pedig napi szinten gondolok az öngyilkosságra...