Figyelemhiányom van?

Bocs, de "negatív" leszek. Nem hiszem, hogy lenne megoldás.

Szerintem ez nem "figyelemhiány" és nem is féltékenység.

Neked több együtt töltött időre lenne igényed, mint a jelenlegi heti egy-két alkalom; neki meg valamilyen okból elég ennyi is, sőt, még sok is, ezért részesít előnyben más programokat/személyeket a szabadnapjain.

Nem akarlak elkeseríteni, de ez hosszú távon nem fog működni. Te mindig egyedül fogod érezni magad, sóvárogni fogsz a jelenléte iránt, és szomorú leszel, ha még azt a heti egy-két találkozási lehetőséget is kihagyja. Neki meg jó így, nem akar változtatni. (Amúgy sincs értelme erőltetni. Láthatóan még csak kompromisszumot sem tudnátok kötni, hiszen már most is "te vagy a bűnös", amiért egyáltalán szóba merted hozni, hogy neked nem jó, hogy a háttérbe szorulsz.)

Én személy szerint az intenzív kapcsolatot preferálom, olyanba bele se kezdenék, ahol előre lehet tudni, hogy csak heti egy-két alkalommal találkozunk. És úgy gondolom, hogy ha két ember valóban szereti egymást, akkor minél több időt akarnak együtt eltölteni; és ha tényleg akarják, akkor ezt meg is tudják oldani.

Az első években nálunk is problémaforrás volt ez, mert én egy-két napot is nagyon nehezen bírtam ki, neki meg nem okozott gondot még akár három vagy négy nap sem, mert ha sokat dolgozott, akkor ő már "fáradt" volt átjönni, vagy elmenni valahova. De azért általában meg tudtuk találni a "közös nevezőt": heti 3-4 alkalom.

Az utóbbi egy-két évben pedig már én is elvagyok három napig is, mert már én is "fáradt" vagyok munka után átmenni. :D

De így is még mindig heti 3-4-szer találkozunk legalább, időnként többször is, és érdekes módon már neki is ez a "minimum igényszint"; szóval mindketten nyavalygunk, hogy jó lenne több időt együtt tölteni.

De nem gondolom, hogy ez egy általános jelenség lenne; szerintem a lazán kötődő párok előbb-utóbb szétmennek inkább.