Mitől lehet az, hogy egyáltalán nem vágyom társaságra, szociális helyzetekben pedig szörnyen érzem magam?

22 éves vagyok, amióta az eszemet tudom, mindig imádtam egyedül lenni. Borzalmas szorongás tör rám az emberek között, akár a sarki kisboltban, akár az utcán, bárhol. Nincsenek barátaim, és furcsa módon egyáltalán nem hiányzik, ahogy egy párkapcsolat sem. Akkor lennék igazán boldog, ha egyedül, elszigetelve élhetnék. 13 éves korom óta járok szakemberhez, szedtem mindenféle gyógyszert, jártam egy csomó terápián, de valahogy ezzel egyik doki sem tudott mit kezdeni. Adtak persze tanácsokat, de szinte semmit sem segített. Úgy éreztem ki akarnak gyógyítani valamiből, ami számomra teljesen megfelelő. Nekem ez a normális, és csak plusz stresszel jár, hogy folyamatosan próbálkozom szocializálódni; eredménytelenül. Érdekelne, hogy tapasztalt-e már valaki hasonlót, esetleg létezik-e ilyen "betegség"? Jelenleg egyébként súlyos depresszióval és szorongással kezelnek, de én úgy érzem ez több egy átlagos szorongásnál... Nem tudok és nem is akarok szociális életet élni. Teljesen jól érzem magam egyedül.