Nem tudok megkapaszkodni az életbe. Mit tegyek?
nem túlzok, mikor azt mondom, hogy nem látom a kiutat.
2 éve csupa olyan emvberekkel talizom a magánéletben és a munkában is, akik csúnyán átvernek, anélkül, hogy ártottam volna nekik.
volt, hogy valaki munkát ajánlott, majd eltűnt, mire mentem volna hozzájuk dolgozni.
nem válaszolt a leveleimre, telefonjaimra.
a mai napig nem tudom, mi történt.
aztán most is történt olyan, hogy az egyik ember munka kapcsán ígérte, hogy jelentkezik, és nem.
a magánéletben is megbíztam több emberbe, átvágtak.
sajna nincs pénzem magánterápiára, pedig úgy kibeszélném magam.
kiégtem, depressziós vagyok.
nincs erőm folyrttatni az életet, minden kudarc, akármihez nyúlok, és mivel sokan átvertek, már nem bízok az emberekbe.
ahogy mondom, különösen az fáj, h. oléyanok és úgy vertek át, akikkel én rendes voltam.
most nincs munkám, nincs semmi és senki.
reggelente nincs erőm felkelni, mert minek.
rengeteget agyalok a halálon, hatalmas halálvágy van bennem.
ha például meghallom, hogy x. y. meghalt, elékezdek irigyjkedni rá, hogy de jó neki.
mert ha halott leszekm, akkor már senki nem bánthat, semmi nem bánthat, nyugalmam lesz.
nincs erőm folytatni ezt a sok küzdelmet, mert minden kudarc.
értitek??
bármihez fogok, szarul sül el.
emiatt kialakult bennem az ún. tanult tehetetlenség.
meg anómiás a gondolkozásom.
szóval totál reményvesztett.
válasza:nincs olyan terület az életemben.
nekem a munjám lenne fontos, amiért sokat tanultam, küszködtem, ami nemcsak megélhetés lenne, de a mentális jóllétemhez, a stabil énképemhez és az egészséges üönértékelésemhez is hozzátartozna.
de az nem akar jól alakulni, rajtam kívül álló okok miatt.
Ne add fel! Azt nem szabad. Csomó nehéz dolog van az életben, mindenkinek vannak néha rosszabb pillanatai. De elmúlik! Ne csinalj semmi olyat amit megbànnál vagy nem tudsz visszacsinálni.
Beszélj a szüleiddel.
Fel a fejjel!
Szia! Nagyon sajnállak, amiért így alakult az életed!
Az emberekkel nem könnyű, én is tapasztaltam. Sajnos elég kevés az olyan megbízható ember, akit ne valamilyen hátsószándék vezényelne. egyedül boldogulni nem könnyű, de meg kell próbálnod, ne add fel! Tudom hogy nehéz lelkileg erősnek lenni, főleg ha ilyen sok csalódás ért, de erőt kell venned magadon. Küzdj az álmaidért, biztos vagyok benne hogy van olyan dolog, amit el szeretnél érni az életben. Tegyél meg érte mindent! Kitartás barátom!
nekem nem rossz pillanataim vannak, hanem sorozatban rossz éveim.
a szüleimmel a kapcsoltom nem a legjobb, tehát ők inkább stresszforrás.
még ők is csesztetnek, velük kell lakjak.
ha munkafronton jól mennének a dolgok, nem függnék tőlük.
én semmi máshoz nem értek, csak a szakmámhoz.
ha nem művelhetem, akkor abba elpusztulok.
Tegyél meg érte mindent!
de én hiába próbálok megtenni mindenr, ha mások keresztbe tesznek.
hétvégén is lebeszéltem vkivel vmit munka kapcsán, ahhoz, hogy haladjak, kell ő, kell a közreműködése, és nem tartotta a szavát, nem tette meg, amit ígért.
tehát a frusztrációm nagyrészt abból fakad, hogy hiába szeretnék haladni, akiktől függ a haladásom (mert a munkám olyan, hogy csapatmunka9, azok gáncsolnak, átvernek.
nagyon kiégtem, és rengeteg düh van bennem, bosszúfantáziáim vannak, h. kivel mit tennék, mert átbasztak.
nem bírom ezt már.
azt nem tudom feldolgozni, hogy próbálok becsületes, szorgalmas lenni, és hátráltatnak, alám tesznek, átvernek... és nekik megy a szekér.
az életminőség számomra fontosabb, mint az élet mennyisége, vagyis nem áll szándékomban még x évig vwgetálni, ha nem tudok minőségi életet élni.
ennek nincs értelme, ami most megy, mert ez nem élet.
állandóan szorongok, sírás fojtogat, dühös vagyok, kiábrándult, az energiaszintem csökkent, filléres gondjaim vannak, és semmi reményem a jobbra.
főleg már azért, mert annyira tönkrementem, h. nincs erőm élni, nincs erőm tenni már magamért, mert már a sok kudarc után kilúgozódtam, egyszerűen a mosott szar az, ami vagyok.
egy zombi, egy véglény.
válasza:Én úgy tudom, sztk is van pszichológus, keresd fel a háziorvost (köti a titoktartás) vagy egy lelkészt/papot (detto) vagy hívd fel a lelkisegélyt. Csak akad valami az életben, amiért hálás lehetsz. Lehet, nem jó a kommunikáció a szüleiddel, de ha náluk lakhatsz, gyanítom, szeretnek. Nyiss te feléjük. Nincs egy barátod, akár régi iskolatárs, akivel jól esne találkozni? Az élet értelme nem csak a munka. Keress olyan munkát, amit egyedül is végezhetsz, nem ilyen esetit csapatban. Vagy keress fix, már működő csapatot, ahová csatlakozhatsz. Jelentkezz bármire, amire fizikailag képes lennél és kicsit is el tudod képzelni magad benne. Fogdd fel tanulásnak és kapcsolatépítésnek. Mellette vagy addig is képezheted talán magadat akármiből hobbiként, hogy a szenvedélyed értelmes célra fordítsd és ne destruktíve. Ha hiszel bármilyen "lelki síkban", általános nézőpont, hogy az öngyilkosság nem a szenvedés végét jelenti, másrészt lehet hogy az események azt jelzik, most hiába toporzékolsz az egyik irányba, másfelé kell kanyarodnod.
Ha meg legközelebb munkaügyben valamit megbeszélsz, papírozzátok le.
lepapíroztuk, az email is bizonyító erejű meg a híváslista, aztán mégsem megyek vele most semmire.
anyámék utálják, h. még itthon lakok, szó nincs arról, h. szeretnek, és nekik ez jó.
napi szintű balhék vannak, h. minek vagyok még itthon.
nyilván ehhez kell a munka, meg a pénz, mert nekem is rossz velük.
én nem értek máshoz, csak a szakmámhoz, ezt tanultam, ebben voltak sikereim.
én az én szakmám, amit most nem akarok leírni, azt nem lehet egyedül végezni teljesen, nyilbán a saját részfeladatomat igen, de amúgy függök egy csapattól, hogy ebből produktum legyen.
beszélek nyelveklet, most abból próbálok átmenetileg kihozni vmit, tolmácsolás, fordítás, magánórák, de nem ez a szakmám.
Átérzem a problémád. Sőt ha szabad ilyet mondanom bizonyos tekintetben még szerencsétlenebb is vagyok mint te.
Röviden annyit rólam hogy egy húszas éveim elején járó, nőnemű organizmus vagyok. Mindig jó tanuló voltam, szorgalmas, becsületes, illedelmes. Nyilván vétettem hibákat az életemben mert én bevallom, nem születtem tökéletesnek. A hozzáállásommal sosem volt semmilyen probléma. Keményen küzdöttem a dolgaimért, keményebben mint bárki a környezetemben. Csak egy példát hoznék, mégha dedós példának tűnik is. Középiskolában 4,9-es volt a matekátlagom, mégis felelnem kellett az ötösért, míg más 4,3-ra megkapta az ötöst. Mint már korábban említettem mindig illedelmes, jó kislány voltam (persze ettől még utálhatott a tanár is) de ettől függetlenül elfogadtam a helyzetet. Mindig úgy voltam vele hogy igenis ha teszek érte a kemény munkám egyszer majd kifizetődik. Tőlem valahogy mindig többet vártak el, egyre többet és többet. Volt a kedves tanáraimnak még ahhoz is pofájuk hogy ezt az érettségin is eljátszották velem. Talán akkor kaptam az élettől az első igazi nagy pofont. A szégyen és a düh mardosott, hogy akik év közben 2-es jegyekkel bukdácsoltak néha jobb pontszámokat kaptak mint én. Persze az előrehozott érettségim 5-ös lett, de a 4. év végén tett érettségi tantárgyaim mind 4-re sikeredtek. Ez akkor nekem nagy érvágás volt. Pedáns, jó tanulóként ettől nagyobb szégyen nem is érhetett. Természetesen hiába jelentkeztem egyetemre sehová nem volt elég a pontszámom így, legalább is az államilag támogatottra nem. De a fizetőset a családom meg nem engedhette meg magának. Hát mi mást kezdhettem volna magammal elmentem egy okj-s képzésre. Becsülettel az is elvégeztem. Gondoltam ha majd keresek pénzt, lesz munkám még képeztethetem magam. Miután végeztem a sulival elkezdtem munkát keresni. És azóta sem találtam semmit..........pedig majdnem 3 év eltelt. Ha próbálkoztam is csak magamnak ártottam vele. Már félve adom be az önéletrajzomat bárhová is. És ha rákérdeznek a pofám szakad le ha el kell mondanom hol és mennyit dolgoztam. Mert az ég világon senkit nem érdekel még ha az igazat is mondja az ember. Nem csak a szakmámban keresek munkát de már kilátástalan vagyok mit kellene tennem, merre kellene keresgélnem. Szerencsére a szüleim megértőek és nem kényszerítenek mindenáron dolgozni, de én nem várom el hogy eltartsanak és így nyomaszt a helyzet hogy ilyen téren mégis rájuk kell támaszkodnom. Szeretnék végre egyszer normálisan aludni, és nem gyomorgörccsel hajnalban megébredni, mert a problémáim, a szerencsétlenségem felemészt.
Én csak annyit szerettem volna ha valakinél jobban teljesítek, jól teljesítek elismerjék a munkámat (tudom minden munkahelyen vannak problémák és általánosságban nincsenek az emberek megbecsülve, de számomra már az elismerés lenne ha végre engem is választanának valahová). De az élet nem ilyen kegyes T_T
Az hogy másokkal meg ne foglalkozzon az ember. Én legtöbbször ezt csinálom, de mit csináljak ha pofán röhögnek meg emberileg megaláznak pl egy állásinterjún. Egy egy ilyen után nehéz megint talpra állni.Én már mindent megtettem amit tudtam és még ez sem elég................a dolgokra születni kell. Médiából mindenhonnan az folyik, hogy egyre kevesebb a munkanélküli és csak az nem talál munkát aki nem akar. Már kb nem is nézek emiatt tv-t hogy a megmaradt kis önbecsülésemmel próbálkozzam és még elhiggyem hogy én is érek annyit mint akárki más.
Az emberi lélekre szoktam hozni egy példát. Ha eltörsz pl egy porcelán tárgyat, megragaszthatod. Utána megint eltöröd, de megint megragasztod, aztán megint és megint...........de idővel a darabkák olyan picire törnek hogy nem fogod tudni összeragasztani őket és végleg törött marad az a porcelán dolog...........
Én nem adok semmilyen tanácsot, a felvázolt dolgok után talán nincs is jogom, csak kitartást kívánok. Talán egyszer mi is megtaláljuk a helyünket ebben a világban.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!