Depressziós vagyok. Mit tegyek?

Szia! Én nagyon sokáig éltem depresszióban, legalább 8 évig, de lehet még ma is ki tudja, de ma már jobb a helyzet. Régen én nem vagdostam magam, de sokszor megégettem a bőröm, ami ma is látszik, lehet őrültség, de akkor olyan fájdalom volt bennem, hogy a lelkem már egyszerűen nem tudta feldolgozni azt a kínt, de ma már nem tenném. Erről pedig jó ha leszoksz, nem azért mert én azt mondom neked, hanem mert később látszani fog és ha jobban leszel akkor csak ez fog eszedbe jutni róla, a sok szenvedés, és hogy miért tetted ezt magaddal.

Sokan azt mondják, hogy pszichológusnál a helye egy depressziósnak, de én nem így látom, az az ember meghallgat az tény, de segíteni nem fog tudni.

Döntsd el te, hogy neked mi a fontos! Neked kell megváltoznod és másképp látnod a világot. Én 14 évesen akartam először öngyilkos lenni, aztán ezt követte még 3 alkalom.

Az a különbség kettőnk között, hogy te vágysz más emberekre, én nem vágytam soha még is ott volt mindenki. Talán ne másra próbálj koncentrálni, hanem magadra, ha te nem szereted magad, más hogy szerethetne? Próbálj először boldog lenni egyedül és ha megy akkor más társas életben is menni fog.

És ne foglalkozz vele ha utálnak, én sose szerettem senkit, nem tudom hány éves lehetsz, de nem lehetsz túl idős, arra tippelek még iskolába jársz, és figyelj én nem hittem el senkinek, de az iskolás évekre már senki sem fog emlékezni később, kivéve azok, akik traumákat szenvedtek ott. Én szinte semmire sem emlékszem!

Csendes típus voltam, magamnak való és ezt tudta mindenki, talán pont ezért jött oda mindenki, de téged jobban sajnállak, mert az új generáció rosszabb, mint amilyen az enyém volt. De egy elmondható mindegyik generációra, hogy mindegyik korosztály képes cikizni valakit a suliban, de nem kell rájuk figyelni. Senkire nem kell csak magadra.

Én se tudtam sírni régen, aztán volt egy időszak, amikor igen, de rájöttem, hogy értelmetlen mert nem fog megoldani semmit, szánalmasnak láttam magam, aki csak sajnáltatja magát.

A lényeg, hogy szedd össze magad, és mond, hogy kib...szott erős vagy! Neked nem árthat senki! A te életed a szent! Élj a mának, élvezd az életed, amíg fiatal vagy és szórakozz, amiben örömödet leled, nem arra gondolok, hogy legyél prosti vagy add le a tested és drogozz, mert nem csak ez a szórakozás létezik.

Hallgass több zenét, olvass olyan jellegű témákat, amik érdekelnek, írj, rajzolj, csináld magad, főzz, süss, amihez kedved van.

Eljön majd a nap, amikor minden megfog változni, a családod már nem lesz, neked dolgoznod kell majd, és lehet hogy egyedül leszel. De te addigra már erős leszel!

És ne ijedj meg semmitől, rossz nem létezik csak amit a szemünk lát képes elferdíteni a valóságot, gyakran nem is olyan nagy a probléma, amit gondolunk.

Én már vesztettem el családtagomat, felálltam, voltam szegény, felálltam, teljesen egyedül maradtam és felálltam, mert küzdeni fogok a céljaimért, keress te is egy célt. Én is úgy gondolom, hogy az élet hosszútávon teljesen értelmetlen, de valamiért mégis megszülettél és ez okkal van.

"Mikor anyám meglátta a vágásokat csak anyit mondott hogy miért élek még? "

Á, mérgező szülők.

Ha az egyik pszichológus nem vált be, akkor keress másikat. Sőt, ha depressziós vagy, lehet, hogy jó lenne, ha egy pszichiáterrel beszélnél inkább.

Egyébként azok után, amiket leírtál, egyáltalán nem csodálkozom a betegségeden.

22/N

Szia!

Tudom, hogy a depresszió nem egyenlő a rossz kedvvel, de ha le vagyok törve akkor a sport általában segít. Önbizalmat ad, felvidít, elfoglal. Nagyobb önbizalommal az ismerkedés is könnyebben megy. Sok sikert és kitartást kívánok.

17/f