Személyiségzavarom van. A szüleim ezt piti ügynek tekintik. Szerintetek?
Személyiségzavarom van. A szüleimtől mindig azt hallom, hogy csak elhagyom magam, meg ilyenek, és egyáltalán nem, mint betegségre tekintenek rá, hanem azt hiszik megjátszom. hogy szeretek drámázni.
És ez nagyon rosszul esik, lényegében ezért is alakult ki, mert sosem érdekelte őket mi történik velem belül és sokszor megbántottak, én meg eléggé érzékeny ember vagyok.
Hiába költöznék el, úgy érzem ez a dolog már az életem részévé vált. A dokit már egy ideje otthagytam mert semmiben sem segített.
Néha tényleg úgy érzem az öngyilkosság lenne az egyetlen módja hogy megszabaduljak ettől az érzéstől.
És a hab a tortán: le vagyok cseszve, hogy nincsenek barátaim és még barátnőm sem volt! Teljesen komolyan mondom! Ők neveltek ilyenné és még én kapom a szemrehányást. SZerintetek ez normális?
Az ismerősök és a rokonok előtt is mindig beégetnek azzal, hogy egyetlen egy barátom sincs, meg még azzal is zavarba szoktak hozni mások előtt, hogy barátnőm sem volt.
Egyszerűen már nem tudok mit csinálni, tavaly megpróbáltam a külön költözést, de amikor telefonon beszéltünk el tudták érni, hogy ismét magam alatt legyek.
Pont ő nekik kéne engem bátorítaniuk, de szisztematikusan rombolják az önbizalmamat. Már lassan az utcára is félve megyek ki.
23/F
válasza: válasza: válasza:Kedves 23/F Kérdező!
Azzal kapcsolatban,hogy a személyiségzavar mennyire "piti ügy",mindössze annyit üzennék a szüleidnek,hogy én is abban szenvedek(egészen pontosan elkerülő,dependens személyiségzavarban),és ez kb. két hete derült ki a kórházban, az öngyilkossági kísérletem után elvégzett pszichiátriai tesztek során...Talán ezek után nem kétkednek majd a probléma komolyságában...
Olvasva a soraidat, nagyon sok dologban hasonlítunk,mind az érzékenységben,mind a szüleink hozzáállásában(engem sem hallgattak meg).Mindkettőnk számára a szülőktől való elszakadás lesz a megoldás,ám ez -és a személyiségzavarok terápiája- hosszú folyamat,türelmet,kitartást igényel!Nem lett volna szabad feladnod,én még csak most kezdtem pszichológushoz járni,és máris elmondta,hogy ezt a problémát nem lehet rövid idő alatt megoldani,de én megfogadtam,hogy kitartok és végigcsinálom,még ha úgy is érzem majd néha,hogy nem segít. De ha van egy kevés esély is arra,hogy pozitív irányba változzanak a dolgok,érdemes küzdni érte!Te se add fel!
Ha pedig barátra van szükséged,vagy valakire akivel beszélgetni tudsz,én itt vagyok,szívesen meghallgatlak,vagy elmesélem az én tapasztalataimat!Hidd el,a problémáddal nem vagy egyedül,nagyon sok ember él a Tiédhez hasonló helyzetben!Az öngyilkosságot pedig verd ki a fejedből!Az is egy út,de nem vezet sehová,és ha azt választod,soha nem fogod megismerni a boldogsághoz vezető út szépségeit!
Fel a fejjel,és kitartás!Kívánom a legjobbakat!
24/L
pont most néztem be,
Kedves utolsó!
Miből gondolod hogy vár rám az életem során boldogság?
Még nem döntöttem el, akarok-e élni vagy sem, ha nem akkor megpróbálok úgy véget vetni, hogy ne lehessen rajtam segíteni.
Nagyon sajnálom hogy Te is ezzel küszködsz, és tudom hogy rajtunk kívül még vannak egy jópáran. De ha megnézed az ilyen betegségekben szenvedők öngyilkossági rátája 500-1000 szerese a normál lakosságénak.
Vajon miért?
válasza:Abból gondolom,hogy mindenki képes befolyásolni az életét,a sorsának alakulását,még ha nehéz is.Csak van akinek segítség kell az elinduláshoz,van akinek ezt meg kell tanulnia,mert az életének eddigi körülményei(például a szülőktől,illetve a szülők véleményétől,befolyásától való függés) ezt nem tették lehetővé -közéjük tartozunk például mi.El kell döntened,hogy számodra mi a fontos: elfogadni azt amit mások mondanak rólad,próbálva lerombolni a maradék önbizalmadat, és rontani az öngyilkossági statisztikát, vagy inkább az, hogy megmutasd a szüleidnek, és a külvilágnak, hogy Te is vagy olyan talpraesett és értékes ember,mint bárki más! Ehhez viszont eleinte el kell fogadnod a segítő kezet -ahogy nekem is,hidd el,én sem sok értelmét látom az életemnek:(-,hogy szép lassan felismerd a benned rejlő lehetőségeket, a valós személyiségedet,és el tudj indulni azon az úton, ami a boldogsághoz vezet!És nem ártana eleinte gyógyszeres depresszió elleni terápia sem. Minden ember úgy született,hogy képes a boldogságra,csak vannak,akik a körülményeik miatt ezt nehezebben érik el.De érdemes és KELL küzdeni,ne add fel,és ne utasítsd l a segítő kezeket!Én megpróbálom,kérlek tedd Te is ezt!!
Vigyázz magadra:Az utolsó (24/L)
Már szedtem gyógyszert attól sem volt semmi sem jobb... nem voltam boldogabb tőle.
Szerintem a boldogságot a társas kapcsolatok adják, révén, hogy az ember egy társasági lény. Engem senki, semelyik társaság sem fogad be, vagy csak látszólag. Erről én is tehetek, mert már előre félek a visszautasítástól.
Abban meg nem hiszek, hogy kimegyek az erdőben zin meg zen és felvilágosodok és boldog leszek egyedül, meg harmóniában élek majd magammal.
Ilyen nincs, csak a tévében. A rambó eszmény megdőlt, mint már annyiszor láthattuk.
válasza:06-03 21:52 - nekem az ilyen arrogáns, szókiforgatós válaszoktól áll fel a hátamon a szőr. Amit én leírtam az egy opció volt, ami talán segít talán nem. Vagy igazam van, vagy nem. Nos neked is ennyi esélyed van - attól, hogy sok olyan eset van amit te leírtál még korántsem biztos hogy a kérdezőé is ilyen. Sűrűn előfordul, hogy szimplán nem figyelnek oda a szülők a gyermekük betegségére eléggé. engeteg embert ismerek aki ezeket a nem közvetlen, látható fizikai tüneteket produkáló betegségeket nem vesznek semmibe.
Ne légy olyan marha biztos saját igazadba, és ha nem értessz egyet az enyémmel akkoris kultúráltan válaszolj.
válasza:"Már szedtem gyógyszert attól sem volt semmi sem jobb... nem voltam boldogabb tőle."->A megoldást nem a gyógyszerek jelentik,nem attól kell várnod,azok csak átmenetileg segítenek megnyugodnod,leküzdened a szorongást,hogy nagyobb sikerrel kezdhess a pszichoterápiába.
A választ,a KULCSOT Te magad fogalmaztad meg ezekben a mondatokban:
"Szerintem a boldogságot a társas kapcsolatok adják, révén, hogy az ember egy társasági lény. Engem senki, semelyik társaság sem fogad be, vagy csak látszólag. Erről én is tehetek, mert már előre félek a visszautasítástól."
Ebben a 3 mondatban ott a pozitívum,ott a cél,a vágyad,amit szeretnél elérni(a társas kapcsolatok),és benne van az ok is,ami miatt eddig nem sikerült.A pszichoterápia pont ebben segít,hogy megtanuld leküzdeni ezt, a visszautasítástól való félelmedet.Csoportterápiákra is járhatsz,ahol hozzád hasonló gondokkal küzdő emberek közé kerülsz,akik biztosan nem fognak elutasítani,kiközösíteni,barátokat szerezhetsz,megtanulhatsz beilleszkedni,és ez lenne az első lépcső.Én továbbra is csak azt tudom mondani,hogy ne add fel,próbáld meg,biztos vagyok benne,hogy vannak olyan emberek akikben igaz barátokra találhatsz!És továbbra is azt mondom,ha szeretnél bármikor beszélgetni,én itt vagyok!
24/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!