Hogyan dolgozzam fel a régebbi sérelmeket?

Óvodától általános iskola végéig ki voltam közösítve,és mindennapos volt az,hogy megaláztak. Erről otthon sose szóltam a szüleimnek,mert szégyelltem,hogy én voltam az "osztály nyomoréka". Egy idő után lelkileg annyira tönkrementem,hogy vagdosással vezettem le a feszültséget. Tudom,szánalmas dolog,de már komolyan nem tudtam hogy mit csináljak. Fizikailag se voltam jól a magamba fojtott érzelmektől. Folyton öngyilkossági gondolataim voltak,úgy éreztem mindenkinek jobb lenne,ha nem lennék+a piszkálódóknak hittem(azaz hogy teljesen felesleges vagyok).

14 éves voltam,amikor depresszióval diagnosztizáltak. Egy ideig kezeltek a pszichiátrián,antidepresszánst még kell szednem,valamint pszichoterápiára is kell járnom. Azóta sokkal jobban vagyok,nagyon ritkán vannak öngyilkossági gondolataim,és úgy érzem,hogy a vagdosással is sikerült leállnom.

DE: azóta se sikerült megbékélnem a múltammal. Ha meglátom valamelyik volt zaklatómat,akkor erősen szorongok (teljesen legyengülök). Néha újraálmodok bizonyos napokat a múltamból(arról ahogy megaláztak). Van,amikor teljesen random jutnak eszembe 7-8 éve történt,nem túl szép emlékek,és ezeket nagyon intenzíven élem át. Olyan szinten,hogy kényszert érzek arra,hogy megvágjam magam,és az öngyilkossági gondolatok is előjönnek. Eddig még sikerült ellenállnom,de félek,hogy visszaesek. 17/L