Ti milyen véleménnyel vagytok az öngyilkosságról?

Én teljes mértékben átérzem a depressziósok problémáit.

Én is voltam már nagyon mélyen és átéltem már én is sok dolgot.

Amiket írogattam azt nem provokálás vagy ellenkezés gyanánt írtam, csak segíteni szeretnék az illetőknek.

Én is érzékeny, sebezhető vagyok, rengetegen belémtapostak egész életemben, én is sokszor voltam-vagyok mélyponton.

De ahogy idősödöm, azt érzem hogy egyre "keményebb" leszek, egyre jobban kifejlődik az önvédelmem.Már néha beszólok annak, aki bánt, nem hagyom magam. Egyre magabiztosabb leszek.

Amikor mélyponton vagyok, depressziós a hangulatom, arra gondolok, sokszor voltam már így, de mindig túléltem, mindig elmúlt, és ez is el fog múlni.Ilyenkor arra gondolok, hogy ELMÚLIK.Minden elmúlik, a rossz, a jó is.

Én úgy próbálok kikeveredni a depis hangulatból, hogy valamivel "jutalmazom" magam.

Egy jó tea, egy kávé, filmnézés, csoki, zene, egy új ruha, stb.Kinek mi a jó.Olyan nincs, hogy semmiben nincs örömöd.

Ha igen, akkor el kell menni pszichológushoz vagy pszichiáterhez.Keresni kell a segítséget hogy kirángasd magad ebből.