Valami mentális problémám van? Ha igen, akkor mi lehet az?

Kamaszkorom óta (14 éves koromtól) rengeteg kudarc ért. Ezeket nem tagadom, javarészt magamnak köszönhetem. Általános iskola után 7 év ment el azzal az életemből, hogy iskolába jártam, és ez alatt a 7 év alatt egyetlen iskolát sem tudtam elvégezni. Szakközépben 3x buktam, mert nem tanultam, aztán elkerülte szakképzőbe, ott az első szakmán év közben kirúgtak az igazolatlan hiányzások miatt, a másik szakot végigjártam, de a vizsgán megbuktam. Itt eldöntöttem, hogy megemberelem magam. Célokat tűztem ki magamnak, amit féligmeddig meg is valósítottam. Levelező tagozaton leérettségiztem, majd jelentkeztem egyetemre, de sajnos nem vettek fel. Ezt mindennél nagyobb kudarcnak éltem meg, mert tényleg mindent beleadtam, hogy jól érettségizzek, de sajnos nem volt elég a pontszámom. Itt végleg elkönyveltem magamban, hogy nem vagyok jó semmire és végleg elcsesztem az életemet. Azóta csak vegetálok. Még a levelező iskola alatt volt részem közmunkákban, ezek szintén nem tettek jót az önbecsülésemnek. A legutóbbi közmunkánál volt egy munkahelyi balesetem, na azóta nem hívtak be. Nyár végén kötelezett a munkaügyi központ, hogy végezzek el egy tb ügyintéző tanfolyamit 1 hónap alatt, ma kiderült, hogy az sem sikerült, ráadásul most még fizethetem vissza a vizsgadíjat is. Az utóbbi 2 - 2.5 hónapban egyre jobban eluralkodott rajtam az öngyilkosság gondolata. Semmilyen kiutat nem látok, teljesen értelmetlennek érzem az életem, és nincs mit szépíteni, az is. Nem fogom szépíteni, őszintén kimondom, hogy nem is akarok váltzotatni, mert nem látom értelmét. Nincs már semmilyen életcélom, csak vegetálok. Közben folyamatosan attól rettegek, hogy nehogy megint közmunkára küldjenek, úgy érzem, kezd az agyamra menni a folytonos parázás. Ha emberek között vagyok feszengek belülről, és sajnos a családtagokkal is goromba vagyok, elég gyakran, pedig nem akarok, és utólag mindig utálom magam, amiért megint nem úgy szóltam hozzájuk, ahogy kellett volna.

Nem teljesen ide tartozik, de észrevettem azt is magamon, hogy ha emberek közzé kell mennem (bolt, ahol sok ember van, hivatalos ügyeket intézni, de akár még egy szimpla városban sétálás során is), akkor zavarnak az emberek, minél hamarabb le akarom tudni a dolgom és menni haza. Ha valahová elmegyek, és nem önszántamból és túl sokáig kell ott lenni (értsd 4-5 óránál többet), akkor valami bekattan bennem és minden bajom lesz, feszült leszek, ideges, szorongok, folyamatosan az órámat nézem és azon idegeskedek, hogy mikor érek végre haza. Ez egyébként akkor kezdődött, mikor a szakképzőbe kerültem és rühelltem minden egyes percét az ottlétnek, akkor is folyamatosan azon voltam, hogy minél előbb leléphessek és így visszagondolva ugyanezeket a tüneteket produkáltam.