Van valamilyen mentális problémám, hogy így fogom fel a világot?

Nem rég lettem 18. Nem vagyok nagyon jó tanuló (4,3 átlaggal), de átlagon felüli eredményekkel rendelkezek. Van egy Anyanyelvi angol nyelvvizsgám és egy közép spanyolom. Felvettek egy jó külföldi egyetemre, olyan szakra amivel nagyon sokat lehet keresni, főleg külföldön. (CS=Computer Science) Nagyon a részletekben nem akarok elveszni, de az a lényeg, hogy elég erősen pénz orientált vagyok. Már most azon gondolkozok, hogy hogyan lehete a legjobban passzív bevételt generálni.

Az elmúlt pár évben mintha egy, a stoizismushoz hasonló, elvet kezdtem volna követni észrevétlenül. Szinte minden amit egy 18 évesnek élveznie kéne én időpocsékolásnak tartom. Nem arról van szó, hogy nem lenne lehetőségem elmenni a barátaimmal szórakozni, viszonylag jó nézek ki és könnyen elbeszélegetek akárkivel, de soha sincs kedvem.

Csak olyan dolgokat szeretek csinálni, ami a karieremre pozitív hatással van. PL.: Heti 4-5x járok konditerembe, nem akarok bodybuilder lenni, de rájöttem, hogy könnyebben előre lehet jutni az életben ha valaki igényesen nézki.

Ateistaként teljesen értelmetlennek tartom az emberi létezést. Teljesen mindegy, hogy mi érek el az életemben, mert egyszer megfogok szünni. Csak az mondható igazi eredménynek ha beírod magadat a történelembe, de ha én lennék a következő Hitler, akkor is pár ezer év múlva elfeltenék, hogy valaha is léteztem. Tegyük fel, hogy még sem felejtenek el és mindenegyes ember a élete minden napjában legalább 1 órát az istenítésemre szánna, akkor sem járnék sokkal előrébb, mert megszüntem létezni és valamikor az emberiség is kifog halni. Most már értem, hogy mért találta ki az ember a vallást...

Ennek ellenére még is én vagyok a legmotiváltabb ember az ismerőseim közül és nincsenek öngyilkos hajlamaim, pedig értelmetlennek tartom az életet.