Nem bírom tovább?

Sziasztok!

Nagyon szorongok minden táras helyzetben. Ha tudom, hogy mennem kell valahová, már kora reggel hányingerem van, émelygek, fáj a hasam. Ehhez társul még az "idegeskedésemnek köszönhetően" egy fokozott izzadás is, amit egyszerűen nem tudok megszüntetni. Mindegy, hogy milyen dezodort használok, mindegy, hogy milyen parfümöt fújok magamra, az izzadság fokozatosan újratermelődik és már többször is megjegyezték, ha bent voltam egy helyiségben, hogy nyissunk ablakot, illetve az orrukat fogdosták is, jelezve, hogy helló... te nem vagy túl illatos. (szoktam fürödni, fogat mosni, nem vagyok igénytelen.)

Borzasztó így élni. Ez az állandó félelem lebénít, szétroncsolja az emberi kapcsolataimat. Nincsenek barátaim, nem merek sehová menni, nem tudom csinálni az egyetemet, mert mindig mindenhol kiközösítenek: büdös vagy, igénytelen vagy, vagy szimplán ferde szemmel néznek rám, hogy miért nem fürdik ez a lány? Pedig nem így van.. én mindent megteszek, de egyszerűen ilyen idegrendszert örököltem és nem ölhetem meg magam.

Viszont minden egyes nap egy kisebb lelki halál, minden egyes napon azon gondolkodom, hogy hogyan oldjam meg ezt, vagy hogyan tudnék véget vetni az életemnek.

Nem értem, hogy miért történnek velem ezek a dolgok és esténként sírva alszom el, hogy én miért nem élhetek olyan életet mint mások?

És nem tudok megnyugodni, mert nincs olyan nap, amikor ne kínoznának ezek a tünetek. Apám kiskoromban vert, fizikailag és lelkileg is egyaránt bántalmazott. Ő is nagyon szorongó ember, de nála ezek a tünetek annyira nem jöttek ki, hanem azzal, hogy velünk agresszívan viselkedett meg felvett egy ilyen attitűdöt próbálta kompenzálni a dolgait. Nagyon súlyos lelki sérüléseket szenvedtem, amiket lehet, már sose fogok tudni feldolgozni.

Nem tudom, mit tegyek, el vagyok keseredve.