Mit tehetnék? Én ezt már nem bírom tovább!

Szia! Én is sokáig küszködtem mentális problémákkal, egy pár még mindig jelen van valamilyen szinten, de számomra a segítséget mindig valaki más jelentette. Nem kell, hogy Veled legyen az a személy, nekem volt, hogy pár YouTube videós segített a gondolataival (pedig nem kis gondjaim voltak), de persze volt, hogy a legjobb haveromtól jött pár pofon, és az döbbentett rá, hogy az adott dolog nem mehet tovább. Szóval mindig kellett valami, egy elv, vagy követendő példa, ami elindította a változás folyamatát.

Próbálj meg racionálisan gondolkodni, mindig határozd el fejben, hogy "most normális leszek", és jönni fognak a valós gondolatok, mint pl. ha tesód ellopja a cuccaid, akkor nem jut vele túl messzire.

Egyébként érdekelne a történeted, és hogy mi is pontosan a kényszered? Persze nem muszáj leírnod, csak örülnék ha beszélnénk, lehet mindkettőnknek jól jönne. :)

2. vagyok:

A gyógyszert nagyon ellenzem, más megoldást kellene találnod szerintem, többet kimozdulni, vagy hobbit keresni, ami ténylegesen fárasztó, és sem közben sem utána nem gondolkozol ezeken.

A kényszerek alatt másra gondoltam, ilyen dolgaim nekem is vannak, egy poharat 3-4 alkalommal elmosok, miközben tudom, hogy semmivel sem lesz másabb, vagy ha például viszket a jobb oldalam, akkor megvakarom a balt is a szimmetria érdekében, de olyan is van, hogy számolom a lépéseim, hogy mindkét lábammal ugyanannyit lépjek, és ha a sorozatot pl. a jobb lábammal kezdtem, akkor a következőt a ballal fogom. :P Én megtanultam elfogadni, nem okozott nagy gondot, csak ha megzavartak közben az emberek, akkor ki tudtam borulni, és csak néztek rám, hogy mi bajom van.

Az egyik, amit leküzdöttem az a depresszió. 5-6 évig voltam depressziós, és szerencsére sikeresen kijutottam (persze még vannak utólagos tünetek, de már teljesen egészségesnek érzem magam, és érzem, hogy napról napra jobban vagyok).

Voltak még öngyilkossági hajlamaim, és öngyilkossági kísérleteim, valamint hajlamos voltam ártani magamnak, ezekről is letettem, a hegek és az emlékek megmaradtak, de a "vágy" már 100%-ig eltűnt.

Bipoláris zavar a következő, amiről papírt is adott az aranyos pszichológus, de ezt éreztem legkevésbé magaménak.

És inszomniás is voltam, de nem sokáig, kb. 7-8 hónap összesen.

Meg van még egy, amit nem szeretnék leírni, nem is azért, mert rossz érzés róla beszélni, hanem mert:

a) nem biztos, hogy elhinnéd.

b) az emberek megriadnak tőle.

c) nem tudom, hogy mennyire is tűnt el valójában, ez egy olyan dolog, ami vagy el sem tűnik, vagy csak egy kis időre, vagy persze valóban örökre eltűnik, de félek tőle, és addig amíg nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy vége, nem szívesen beszélnék róla, él bennem a "ne fesd az ördögöt a falra" mondás, de ha ragaszkodsz hozzá, akkor kockáztatok egyet. :)

Szia...Nem is tudom,hogy kezdjem,mert mintha a saját kényszerbetegségemet látnám benned.

Én 14 éves voltam,amikor elkezdődött.

Elmondom milyen tragikusan hirtelen jött.

Mindig problémás gyerek voltam,olyan szinten,hogy anyám azt mondta egy nyáron,hogy idén engem nem visz el nyaralni.

Így apámmal maradtam otthon.

Én nagyon ki voltam borulva.

Nem hazudok,ahogy anyukám kitette a lábát a lakásajtón,egyszercsak hirtelen lenéztem a lábfejemre,és az egyik lábfejem előrébb állt mint a másik,és akkor ott valami történt.Ugyanis egész nap csak úgy tudtam menni,ha a két lábfejem szó szerint párhuzamosan volt.Nem tudom érted-e.Egész nap igazítanom kellett a lépéseimet,akkor még nem tudtam hogy miért.

Aztán az utána elkövetkező két hétben elkezdtem fürdés alatt előtt és után rituálékat csinálni.Mindig csak egy bizonyos szögben tehettem le a törölközőt,fürdés után a kádat csapokat tisztítgattam.Nem hagyhattam abba amíg egy bizonyos ismétlési számot el nem értem.Arra már nem emlékszem.

Anyám egy idő után észrevette,de akkor még senki nem csinált semmit.

Később egy kicsit eldurvult.

Volt hogy ha megfogtam egy embernek a kezét,mégha szimpatikus is volt,rögtön kezet kellett mosnom.Volt,hogy addig nem fekhettem le,amíg pontosan 5 sorozatot a tv-ben nem nézek meg,vagy amíg az óramutató elér egy bizonyos számot.Nekem mindig az volt,hogy ha valamit nem csinálok meg,akkor baja esik az anyukámnak.Pl.ha csak 3-szor megyek ki-be a szobámba akkor anyukám meghal.(Most is nehéz leírni ezt anélkül,hogy ne kopognám le).Volt egy időszak,amikor az anyukámat kértem meg hogy fogjon meg nekem egy-egy tárgyat,ha a bátyám hozzáért.A bátyámnak ha az árnyékát megláttam,kezet kellett mosnom.Ha hozzámszólt dührohamot kaptam.

Ha beleevett egy kajába,ahhoz többet nem nyúltam.Ha kinnt volt a lakás bármelyik részében akkor oda addíg nem mentem,míg az annyukám,be nem ment a helyiségbe.

Volt,hogy direkt megfogdosta a bátyám a tárgyaimat,majd jókat röhögött,hogy sírva ordítottam anyukámnak,hogy fogja meg azt a tárgyat,amit megfogott.

Aztán egyszer,nemtudom miért...fél év után,nagyon nehezen,de megöleltem a testvéremet sírva,nem tudom,hogy miért.

Volt hogy 100-szor mentem éjszakánként ki-be a szobámba és be kellett mindig csuknom az ajtót.a bátyám meg azon röhögött,hogy már megint maratonozok.

Ez,amikor hajnali háromkor kelett elkezdenem,nagyon kifárasztott,fizikailag,lelkileg.

Mindig ugyanúgy kellett a párnámat fordítanom,mindig ugyanazzal a kezemmel szabadott csak kikapcsolnom a tévét,kerültem jó pár számot.Az a lényeg,hogy 3-szor kezeltek pszichiátrián.Nem vagyok rá büszke de ez van.

Írtak fel gyógyszert,de egy idő után nem szedtem,mert nem segített.

Volt olyan is,hogy egy kezdő pszichiáter pi..sa olyan betegségre akart pluszban gyógyszert adni,ami nem ios voltam.

Konkrétan schizophréniára írt fel gyógyszert.

Majd megmutattam később a leletemet,egy rendelőben egy tapasztalt dokinak,aki lehülyézte a másik doktort,hogy hogy lehet valaki,ennyire hülye.

Az a lényeg,hogy egy idő után mindig jobb lett.aztán visszatért.

Egyszer nagyon elegem lett.

Úgy döntöttem,hogy ELÉG!!!

Engem nem irányítanak a gondolataim.És leszarom mi történik ha nem csinálom meg ezt-azt.

Egyszercsak elengedtem a betegséget.

Most már nincs jelen az életemben a kényszerbetegség.

Néha ugyan lekopogok dolgokat,de már nem vagyok beteg.

Nincsenek rituáléim.

Nem baj már,ha máshogy csinálok dolgokat,sőt,direkt változtatok dolgokon.:)

Úgyhogy nem!

NEM,TE NEM EGY K...A BETEGSÉG VAGY!

tÉGED NEM IRÁNYÍTANAK AZOK A Ro...T GONDOLATOK!

tE ERŐS VAGY.EZT JÓL JEGYEZD MEG!

nEM LESZEL TE ÖNGYILKOS,HANEM ELKÜLDÖD A BETEGSÉGET A HALÁL VÉRVÖRÖS FA.ZÁRA.ÉRTEM?

bEBIZONYÍTOD,HOGY EGY KIS SZ... BETEGSÉG NEM IRÁNYÍTHAT TÉGED,MERT ERŐS VAGY,OKOSABB VAGY MINT AZ A VALAMI ÉS TE VAGY A FŐNÖK.

Tudom, hogy már régebbi kérdés, de... Azt teljes mértékben felejtsd el, hogy talán jobb lenne meghalni! Nem lenne jobb, hidd el!

BÍZZ ISTENBEN!!! Ő SEGÍT!!! :)