Hogyan kezeljem a szociofóbiámat?
Van egy múltam ezzel a betegséggel, annyira nem akarom részletezni. Eljutottam onnan, hogy rémálom az utcán menni, buszozni, oda, hogy egész jól voltam. Pszichológus kezelt először, utána pszichiáter.
Vannak rosszabb, jobb napjaim, illetve "időszakaim". Most például egyetemre járok, és megint rosszabbodik a helyzet.
Egyrészt rám jött egy pánikrohamféle, amikor csoportban kellett valamit csinálni egyesével, amíg a többiek nézték. Másrészt kövi félévben egy tárgy keretein belül kb 300 ember előtt kell 15 perces előadást tartanom, és ettől félelmetesen rettegek előre.
Bocsi ha nagyon összevissza írtam le. Valami tapasztalatokat, ötleteket szeretnék (pl tervezek edzeni, vagy tudatosan beszélni kisebb "csoport" előtt). Dokihoz csak akkor szeretnék megint járni ha muszáj.
A szociális fóbia a pszichoterapeuta kompetenciájába tartozik. A pszichológus beszélget, a pszichiáter gyógyszerez, a terapeuta gyógyító módszereket alkalmaz.
Egyedül nagyon nehéz meggyógyulni.
Nagyon jó, hogy már idáig eljutottál ez is szép eredmény.
Az előadások alkalmával nem kell odafigyelni a külvilágra. A tanárra, de rá sem kell mindig, kicsit sejtelmesen forgathatod a szemeid is, mintha keresnéd a szavakat, addig sem kell szemkontaktust tartani vele, ha az éppen gondot okozna. Amikor ilyen "szóbeli" van, az első 3 előadás után a 300 emberből kb 15 fog figyelni, 285 pedig nyitott vagy csukott szemmel aludni, facezni stb... De ők amúgy sem számítanak.
Készülj fel erre az előadásra, csak annyi a dolgod, hogy végigmondd, és főleg ha tudod mit kell előre akkor azt kell "begyakorolni". Biztos lesznek idióták akik majd (nem azért mert szorongnak, hanem mert nem készülnek) alig tudnak valamit mondani. Ha a "közönség" alkot valakiről egyáltalán negatív vélemény, akkor ők lesznek azok, nem Te. De mivel az egyetem nem könnyű dolog a legtöbbször azt se nézik le aki semmit sem tud. Van másnak is rossz napja, olyan tantárgya ami nem megy stb.
Nekem a hasonló helyzetekben az szokott segíteni ha tudatosítom magammal (igen, racionálisan, miközben a szorongás nem igazán racionális) hogy nem eshet bajom, nem lehet gond. Legyen ez akárhol, buszon, egyetemen, itthon, ha jön egy pánikszerű reakciósorozat részemről akkor ezzel jobban kezelem mintha még "ésszel" is azon gondolkodnék hogyan bukok el, hogyan vallok kudarcot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!